Kincseim

Noha nem hiszem, hogy akad olyan aki kizárólag eme blogra alapozva követné az életemet, de ha mégis, akkor mindenkit megnyugtatok: élünk-virulunk! :)

Ilyen nagy kihagyás után nem is tudom hol kezdhet bele a beste lusta blogger.

A gyerekek nőnek, néha magam is meglepődök, hogy mikor nőnek ilyen észrevétlenül (talán éjjel, mikor senki sem figyel oda?).

Bence már igazi nagyfiú, sok mindenben nagyon önálló, öntudatos iskolás, immár harmadikos. Az iskolában ügyeskedik, jól tanul, szép osztályzatokat hoz haza. Tökéletesen beilleszkedett, sok barátja van, és már egyáltalán nem az a kis visszahúzódó kisfiú, aki még ovis korában volt. A magatartására néha van futó panasz, de mindössze annyi, hogy néha belekotyog az órába, de erre a tanító néni is azt mondta, hogy azért ne induljak emiatt a Dunának, mert életkori sajátosság, mindegyik ezt csinálja, de azért rászólnak persze, hogy nehogymár a nyúl vigye a puskát. Jogos. Egyébként pedig csupaszív, segítőkész, és nagyon csípem a humorát. :) A testvérével imádják egymást, a legnagyobb boldogság nekem ezt láni.

Ádám babánk is nődögél, mintha szorgalmasan öntözném, 20 hónapos. Úgy néz ki februártól (akkor lesz 2 éves) megízleli a közösséget, bölcsis Nyuszkó lesz belőle. Pontos időpont még nincs, mert a munkahelyem még nem is tudja, hogy akarják-e hogy kivegyem-e a szabijaimat, avagy ne, ezt még megálmodják... Idővel majd kikristályosodik.

Most még élvezem a "hátralévő hónapokat", ami megadatik arra, hogy kizárólag a Törpékkel foglalkozzak. Értékes napok, hetek, hónapok állnak mögöttem és előttem.

Ádám már természetesen jár, beszél, persze még nem körmondatokban, a szónoki képességei még csak néhány szóra korlátozódnak, illetve a babanyelvre. Továbbra is lelkesen szopik,szerintem kiváló arca lehetne az LLL-nek. Majd fel is keresem őket, hátha dől egy kis jogdíj. :))) Az alvása.... hát az majd talán egy külön posztos is megérdemel. De elöljáróban annyit, hogy még nem volt olyan, hogy átaludta volna az éjszakát, ez az emlékezetes éjszaka még várat magára... Egészen katasztrófa ahogy alszik, de erről majd tényleg később írok bővebben.

Gondolkodom, hogy miről akartam még írni... de annyi minden van, hogy a sok bába közt elvész a gyerek...

Ja igen, voltunk nyaralni. Rengeteg baljós körülmény előzte meg, de végül eljutottunk, és nagyon-nagyon jó volt, újfent csodaszép helyen jártunk, és nagyon sok szépet láttunk, amit konzerváltunk, hogy jövő évig kibírjuk. :) De már hazatérve a következő nyaralást kezdtük tervezgetni. :)) 

Idén is Horvátországba vitt az útunk, ezúttal Omisban szálltunk meg, de nem a belvárosban, hanem egy hozzá tartozó faluban, Staniciben, gyakorlatilag egybeépültek a települések. Strandolás, Omisi kalandozások mellett egy napot szántunk Dubrovnikra, ami hát... csodálatos. Megérte a plusz 200 km-t. Felmentünk a várfalra, körbementünk, és közben álmélkodtunk, és arról ábrándoztunk, hogy oda kellene költöznünk. :)

Kora ősszel pedig sikerült egy pár napos debreceni kiruccanást megszerveznünk. Debrecen a szívemnek igen kedves város, ott kötöttünk ugyanis házasságot az én férjurammal. :) Az Aquaticumban voltunk, aminek az élményfürdője hiper-szuper, és az egész szálloda tényleg nagyon gyerekbarát (ez nem a reklám helye, nem fizetnek érte, de majd őket is felkeresem, akár az LLL-t.) :)))

Mostanában pedig beköszöntöttek a csendes őszi napok, hosszú esték. Amikor szép idő van lemegyünk sétálni, leveleket gyűjtünk, amíg lehetett gesztenyét gyűjtöttek a fiúk. A leveleket préselem, jó lesz majd az esős időben elővenni és kreatívkodni belőle valami klasszat.

Hát, valahogy így vagyunk mi mostanság. Nem mondom, hogy igyekszem gyakrabban jönni, de azért majd mégis igyekszem. :)

egy fiatalemberről, aki ad a megjelenésére...

...ezért ráncba szedi rakoncátlan tincseit...

... és íme a végeredmény: a zsúrfiú. :)

Kellemes húsvétolást, finom sonkát és gyönyörű hímestojásokat kívánok minden kedves Olvasónak! :) 

Muszáj gyorsan feljegyeznem, mikor milyen védőoltást kap Ádám, mert félek, hogy elfelejtem. Olyan sokat kap ugyanis, mintha szegénykém tűpárna lenne.

Április: - Meningitec (meningococcus c elleni)

          - Kullancs által terjesztett csúnyaságok elleni 1. részoltás

          - Bárányhimlő elleni 1. részoltás

Május:

         - 15 hónapos kötelező

         - Kullancs által terjesztett csúnyaságok elleni 2. részoltás

Június:

         - Bárányhimlő 2. részoltás

Én aztán nem vagyok egy oltáspárti (még mi lenne ha az lennék? :)) ), az influenza ellenit sem adattam be egyik gyerekeknek se, magunknak se, de ezek azok, amiket feltétlenül szükségesnek érzek a gyerekorvosunkkal egyetértésben. Ami pedig az anyagi vonzatát illeti... akár át is utalhatom az Alma patikának a gyedemet. :) 

elfogyott a regimentje, jól tudjuk. Forradalmi lázban égve Bence vagy Nemzeti dalt szaval, vagy a fenti rigmust énekli. De amíg ezért csillagos ötösöket is kap, addig én ennek nagyon örülök... meg amúgyis. :)

Régen nem írtam, igazából eléggé ellustultam blog-ügyben. Lement a szülinapozás, Borsószem napról napra látványosan okosabb. Integet pápát, mutogat arra ami érdekli, és mindent nevén kell neveznünk. Tapsol és süti a pogácsát a kis tenyereivel, közben hangosan kacag, meg úgy egyáltalán egy kis vidám vigyorgombóc, zabálnivaló. :) Bútorokba kapaszkodva araszol, egyedül még nem bátorkodik. Teljes titoktartás közepette megtanult lejönni az ágyról, kanapéról, ügyesen tolat, de hátra nem néz, úgyhogy azért még nem árt az óvatosság, ha nem figyelünk képes kamikáze módon levetődni. :)

Viszont úgy néz ki beteg lesz a kis zsebibaba, estére belázasodott. Hónapok óta próbálunk a barátnőmékkel összekalapálni egy élményfürdős napot, de nem sikerül, mert a kétszer kettő gyerekből mindig valamelyik beteg. Ha meg nem a gyerekek, akkor valamelyik felnőtt. A holnap volt kijelölve huszonötödik pótnapként, de most megint elmarad. Sebaj, egyszer majdcsak eljutunk. :) 

Holnap majd elvisszük az ügyeletre Ádámot. Normál esetben lehet, hogy kivárnám a hétfőt, hogy a saját dokink nézze meg, de mivel úgyis hosszú hétvége van, és rendelés csak szerdán lesz, így nem várok semmire. Vizsgálják még, nehogy aztán valami komolyabb cécó legyen.

Bence állja a sarat, nagyon ügyes és okos a suliban, sorra hozza haza a csillagos és csillag nélküli ötösöket. Persze azért nem a klasszikus eminens gyerek, szeret fecsegni, akár órán is, úgyhogy időnként rászólnak, de szerencsére komolyabb gond nincs vele se a suliban, se itthon. Imádnivaló kis szószátyár.

Üdvözüljük a tavaszt, ennek örömére délutánonként újra előkerült a bicikli. Szeretem ezeket a családi sétákat, a fiúk bicóznak, mi meg Ádámmal babakocsizunk. Ő teljesen átszellemül odakint, átadja magát az utcai életnek. :) Szeret sétálni a babakocsiban ülve, ennek azért örülök, nem díjaznám, ha folyton ki akarna mászni belőle, és úgy kéne visszatuszkolni. Persze eljöhet még hamarosan ez az idő is... most, hogy itt elkiabáltam, el is fog. :)

Hogy rólam is essen szó, én elvagyok mint hal a szatyorban. Mostanában néha már vannak olyan perverz gondolataim, hogy hiányzik a munka, de elhessegetem. :) Van még majdnem egy évem itthon, ezt szeretném kihasználni, élvezni, hogy most kizárólag a törpékkel foglalkozhatok. Ki tudja lesz-e még ilyen... :)

Borsószem Királyfi ma 1 éves! :)

Most gyorsan néhány száraz adat, aztán majd írok róla bővebben is, csak most éppen dögrováson vagyok.

Ádám baba eme jeles napon 10.250 gramm és 76,5 cm hosszú. :) És imádnivaló, okos tündérbogááááááár! :)

Kezdeném ott, hogy utálom már a telet, de tényleg. Tavaszt akarok, és napsütést, madárcsicsergést, és hogy ne kelljen overállal, kabáttal, sapkával, kesztyűvel és sálakkal küzdenem naponta többször. Elég volt, viszlát tél, helló tavasz!

Ma már olyan szép napsütés volt, ami visszaadta a jóidőbe vetett hitemet, sétáltam is egy jót a fiúkkal. :)

A héten Bencének kényszerpihenő volt, ugyanis bekapott egy jóféle hörgőgyulladást. Jelentem, már teljesen jól van, de keddig még marad, akkor megyünk kontrollra.

Persze sokat tanulunk, merthogy pótolni kell, nem szeretném ha lemaradna bármiről is. Közben pedig készülünk egy nyelvész versenyre, amire a tanító néni próbaképpen benevezte Bencét... hát, én nem mondom, hogy könnyű, ámde nehéz. De majd meglátjuk, próbatételnek nem rossz, tétje pedig nincs.

Ádám baba úgy beindult, hogy nagy feladat és kihívás lett őt féken tartani, és szabályozni. Jön-megy, csúszik-mászik, követ minket mindenhova. (Igen, újra beköszöntött életembe a társas wc-zés felemelő fogalma.) Stabilan áll, próbálkozik a kanapé mentén lépegetni, de a lépései még bátortalanok. Viszont feláll mindenhol, képes a fűszálba is kapaszkodni (meg a jukkafába). Folyamatosan halandzsázik, be nem áll a szája (kitől örökölte???), a legújabb hóbortja pedig a mutogatás. Olyan lendülettel és olyan határozottan tud rámutatni emberekre, hogy azonnal bevallasz mindent, hogy Te követted el. :) Ma pl. határozottan állította, hogy Bence azonos a kispárnával. Akárhányszor megkérdeztük tőle, hogy hol van Bence? Vigyorgott és rámutatott a Bence ágyán lévő kispárnára. :)) Egyébként imádják egymást, földöntúli boldogság őket nézni, ahogy játszanak, Ádám kuncog-vigyorog-rötyög Bence minden megmozdulására, akinek pedig ez olaj a tűzre, és még többet bohóckodnak. Imádom Őket! :)

Aztán volt itt nemrégiben földrengés, ami mellett egyszerűen nem tudok elmenni szó nélkül. Konkrétan majd összeszartuk magunkat, a panel azért igen csak be tud rengeni, ráadásul ez tényleg nem elhanyagolható erősségű volt. Az epicentrum Oroszlány meg itt van a szomszédban, szóval ha Pesten érezhető volt, akkor el lehet képzelni, hogy itt milyen volt... Én a kádban ültem éppen, balzsam a hajamon, relax... amikor is megmozdult alattam a kád. Kellett pár másodperc, mire felfogtam mi is történik, de ekkor már az uram is kiabált a szobából, hogy a tévé majdnem leesett, és földrengés van, így fejezzem már be a fürdést. Kipattantam, felöltöztettük a gyerekeket lóhalálában és lementünk a ház elé. Aznap nem is aludtunk itthon, hat lóval nem tudtak volna visszahúzni a harmadikra. Elmentünk apósomhoz, családi házból mégiscsak hamarabb kipenderülök a gyerekekkel. A zabszem azóta sem fér a popómba, hiába mondják, hogy ilyen erősségű csak 20-25 évente van, engem ugyan nem nyugtattak meg. Földbe kell építkezni, ez az új tervem! :)

Közben pedig lélekben már készülünk az első szülinapra... az idő rohan, én pedig alig érem utol.

Többször nekiálltunk már ennek a projektnek, eddig eredménytelenül. Tudom-tudom, így jár aki kényelemből maga mellé szoktatja a babáját. De mégis mit tehet az ember lánya, ha a babája egy éjszaka 6-8-szor szopik, és mellette rendelkezik egy férjjel, aki hajnalban kel, és egy gyerekkel, aki reggel iskolába megy? Elárulom: megalkuszik. És ott aztán el is veszett egyből... nincs visszaút. Bébi megszokja, anya gerince visszafordíthatatlanul ferdülésnek indul. Aztán időről időre felüti a fejét, hogy na, most aztán átszoktatjuk a kiságyba, mint a pinty! Nagy az elhatározás, szülők optimizmussal, akaraterővel és kitartással nekilátnak a feladatnak.

Esti fektetés:

- Jó éjt, Kicsim, itt leszünk, csak a szobánkba megyünk át! Itt van Bence is, nem vagy egyedül!

- Váááááááááááááááá! Jajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjajjjjjjjjjjjjjjaj, daddadaa, váááááááááááááá!

- Anya, sír!

- Hallom kicsim, kérlek egy 10 percet légy türelemmel, hátha elalszik a kistesó. 

- Oké.

- Köszi, kicsim!

5 perc múlva:

- Anya, még mindig sír!

- Hallom Szívem, gyere addig át az én ágyamba!

(Átjön mintha áldozat lenne, közben baromira örül, mert nyert így grátisz 20 perc tévézgetést.)

Próbálkozunk tovább kitartóan, mert nem adjuk fel! 5 percenként bemegyek, megsimizem, biztosítom arról, hogy itt vagyok, vigyázok rá. Visítás nem hagy alább, na jön akkor a kegyetlen módszer, ez már nem más, mint hatalmi harc. Megnézzük meddig bírja. Nos, én másfél óra után feladtam. Totál szétbőgte magát, utána meg én, hogy milyen kegyetlen anya hagyja ezt? Persze tudom, hogy nem lesz emiatt se lelki sérült, se autista, de mégis bánt, na. Megdédelgetem, lefekszünk az ágyunkba, két korty a ciciből és már alszik is édesdeden... erről ennyit.

Na de volt ám itt már többféle projekt. Volt a felvesz-letesz Suttogó féle módszer, mondjuk kb. 100. után az ember már unja. Próbálkoztam az elalszik a cicin aztán majd óvatosan becsempészem a kiságyba verzióval is, halott ügy. Abban a szent pillanatban ahogy a segge földet (ágyat) ér, már fenn van.

Aztán görnyedtem a kiságy felett 2 és fél órát (nem túlzok), simiztem, énekeltem, simiztem énekeltem, nyugtattam, simiztem és még egy kicsit énekeltem. Hasztalan. Fél 12-kor feladtam.

Végül jött ez a kegyetlen módszer, hogy hagytam az ágyában, kezdjen valamit a helyzettel. Persze időnként bementem megmutatni magam, hogy ne féljen, próbáltam megnyugtatni, de közben a szívem szakadt meg érte. Nem sikerült. Most sem.

Így hát megállapodtunk férjjel, hogy napoljuk a projektet. Gondoltuk mi, hogy nem fog ez egyik napról a másikra menni, de a fenti paraméterekkel (dolgozó férj, sulis nagytesó) mellé ha még hozzávesszük a panelszomszédokat is... nem vagyunk mi erre felkészülve. :)

Majd talán ha már megérti... bár azért nagy franc, valljuk be. Mert azt pl. megérti, hogy kérek puszit, simit. Azt is tudja, hogyan indul a motor (berreg és "gázt ad" a kezével)... de azt valahogy nem akarja megérteni, hogy alszik a baba... hm, a szelektív hallás... :)

Csupa-csupa kitűnően megfelelt, és egy-két jól megfelelt, és csak a készségtárgyakból, amivel nagyon nem lehet mit kezdeni. Meg hát végülis a jól megfelelt az nem rossz. :)

Az már biztos, hogy az én fiam, mert éppen azok lettek négyesek, amik nekem is mindig azok voltak. Nagyon büszke vagyok, amikor megkaptuk a tájékoztatót úgy jöttem haza a suliból mintha én lennék Grace Kelly. :) Pedig ezért nem is én dolgoztam meg... de mégis dagadtam a büszkeségtől, nna! :)

Az úgy kezdődött, hogy gyanútlanul elmentünk reggel a saját gyerekorvosunkhoz, hogy megnézze ő is Ádámot. Eddig sima ügy volt, doktornénink megvizsgálta, majd jött a hideg zuhany, hogy nem hogy nem javult, de kb. úgy néz ki mintha egy hétig semmit nem kapott volna. Hogy finoman fogalmazzak, nem találta el neki a helyes "koktélt" a helyettes doktornéni. Ennek örömére mehettünk mellkas-röntgenre, mert gyanús volt, hogy tüdőgyulladása van. Aztán vissza a dokihoz, mert ma is szurit kapott, és sajnos egész héten azt fog, minden egyes nap... :( Szívem szakad belé, de muszáj végigcsinálni ezt a kúrát.

Szerencsére a röntgenje negatív lett, hogy úgyhogy nem tüdőgyuszi, "csak" egy nagyon csúnya hörgőgyulladás, a nehezen gyógyulós, makacs fajtából.

Ilyen indítás mellett kellőképpen elcseszett napom volt, de aztán este felragyogott a napocska, Ádám babánk elkezdett mászni!!!! Igaziból, négykézlábasan, és előre! Merthogy eddig kizárólag hátrafelé volt hajlandó közlekedni a kis rákocska. :) Egyedül voltam velük, mert az emberem éjszakás, de én úgy örültem, a lépcsőházban szerintem kb. azt lehetett hallani, hogy idióta hülyelány a harmadikról visítva nevet és azt harsogja: Gyere baba, gyere! :)))

Annak azért örülök, hogy legalább a karácsonyunk betegségek nélkül zajlott. Igaz, Férj a fogászaton dekkolt ameddig én a sütikkel zsonglőrködtem a konyhában, de ideiglenesen kiiktatták a fájó fogát, így sikeresen lezajlott a karácsony. (Egyébként azóta is odajár, és nem jó neki, de az Sztk-ban képtelenek normálisan megcsinálni. A városban pedig az ÖSSZES maszek fogorvos jan. 3-ig szabin van.)

Szép volt, jó volt, rövid volt. :) Mindenki örült az ajándékának, de legjobban annak, hogy együtt lehettünk zavartalanul, békében, boldogságban. Tudom, sziruposan hangzik, de tényleg így volt, és mi tényleg ennek örültünk. :) Meg persze a Legonak és a Geomagnak meg a többieknek. :)

Utána viszont jött a feketeleves. Ádám, akiről azt hittük szépen meggyógyult (haha), karácsony utáni reggel lázasan kelt, és köhögött. Sőt, nem köhögött, ugatott. Így aztán felkerekedtünk a gyerekrendelőbe, amit annyira megkedveltünk, hogy megszokásból a hét MINDEN NAPJÁN meglátogattunk. Helyesbítek, a keddet kihagytuk, gondolom furcsállta is a személyzet.

Történt ugyanis, hogy hétfőn úgy látta a helyettesítő doktornő (a miénk szabizik), hogy nem kell még ide gyógyszer, elmúlik ez majd magától. Szerinte a láz is csak a két fogától van, ami készülődik kijönni felül. Nehezen hittem, mert az eddigiek is kibújtak láz nélkül, nem beszélve arról, hogy nekem meggyőződésem volt, hogy ilyen véletlenek nincsenek, hogy éppen belázasodik a fogától és mellette éppen elkezd ugatni. Na mindegy, nem volt mit tenni, kenegettem mellkenőccsel, kapott hurutoldót, ennyi. Kedden este faszán belázasodott újra, egyre szarabbul vette a levegőt, a köhögése egyre csúnyább lett. Szerdán hát újra felkerestük említett helyettes doktornénit, aki összevonta a szemöldökét, majd azt mondta: Sípol a tüdeje, muszáj lesz antibiotikumot adni. Mondtam oké, bár marhára nem örülök neki, hogy megint azt kell szednie, de az nyilvánvaló volt, hogy ráolvasással ez a beteség nem fog megszűnni. Kaptunk hát jó sok receptet, Cedax ab. gyanánt, egy kúp ami az erős köhögőrohamokra való, és hörgőtágító Spiropent. Itthon aztán belőttük a gyereket eme sok földi jóval, majd estére elkezdett hányni. 6-7 sugárban hányás után azért elég erősen beszartunk, rutinos anyuka ide vagy oda, kihívtam az ügyeletet. Az ügyeletes doktorbácsi nem tudott túl sokat hozzászólni az ügyhöz, mondta, hogy ne szoptassam, mert abban ugye nem tudok határt szabni és jól megszívja a púpját, aminek egyenes következménye lesz az újabb rókázás. Így hát aztán egész éjszaka fent voltunk és 5 percenként egy-egy kanál teát adtunk neki. A hányás elmúlt (éljen a Daedalonetta kúp), de reggel azért mégiscsak elmentünk újra a doktornénihez. Próbáltam telefonon beszélni vele, nem sikerült, az asszisztens azt mondta menjünk inkább le, beszéljük meg, hogy esetleg hagyjuk-e el valamelyik gyógyszert, vagy mégis mi a pitypang legyen.

Újabb vizsgálat, újabb szemöldökvonás. Nem lesz ez így jó, pár napig az ab-t kapja inkább injekcióban, biztos ami biztos. Én közben folyamatosan paráztam, nehogy kórház legyen a vége, de szerencsére nem az lett, hanem vinnünk kellett vissza még pénteken is szurira. Szegény babám nagyon sírt, én is majdnem, de muszáj volt, nagyon elesett, bágyadt volt, tényleg igen vacakul nézett ki.

Most, szombaton úgy vagyunk, hogy hálistennek már nem lázas, nem hányt (cserébe megy a hasa, de ez lehet az ab-tól is a dr.nő szerint). Persze köhög még elég csúnyán, de ez nem két-három nap alatt múlik el. Ja, és a spiropentet lecserélte Ventolinra, mivel Bencének úgyis van Babyhaler-je, és az ugyanúgy hörgőtágító szer, és csak be kell lélegeznie. A Spiropent amúgy se használt neki, csak úgy felpörgette mint a Pirosszkában a mókust.

Hát, így állunk most. Hétfőn megyünk újra a dokihoz, már a sajátunkhoz. Komolyan, bérletet válthatnék már oda, esetleg lehetne valami VIP kártyám, hogy ne kelljen sorba állnom. Életemben először éltem azzal a lehetőséggel, ami ki van írva a rendelőben, hogy "1 éves kor alatti csecsemővel a rendelés soron kívül igénybe vehető". Persze, hogy majd' szétszedett egy apuka, hogy dehát ők következnek. Na, többet sem fogok bátorkodni, csak ez már kb. a századik alkalom volt, mikor mentünk, gondoltam ha már kiírták, hát akkor élek vele, meg amúgyis paráztam a rendelőben bolygó hollandi módjára keringő bárányhimlős kislánytól, aki mindent tapizott össze-vissza. Gondoltam más se hiányzik nekünk mint egy fincsi kis bárányhimlő így 10 hónaposan, heveny hörgőgyulladással.
Amúgy konfliktuskerülő anyuka módjára ki szoktam várni a sorunkat, vagy az időpontunkat, hogy szólítsanak, hiába a kiírás... Erről ennyit.

Türelmesen várjuk a gyógyulást. Addig karanténban vagyunk itthon, teljes látogatási tilalmat rendeltem el, mert meggyőződésem, hogy úgy történt Ádám visszaesése is, hogy nem volt még teljesen meggyógyulva és idejárt boldog-boldogtalan látogatni, és szépen hoztak magukkal valami jóképű vírust.

Hétfőtől már suli lesz, akár Bence is hazahozhatja, de őt mégse zárhatom ki, és persze nem is akarnám. :) De azért a mi megelőzhető azt előzzük meg!

A szilveszter így tévénézősen, nyugdíjasan zajlott, koccintottunk kólával, mert az uram is ab-t szed a fogára, így a pezsgő is elmaradt. :) Talán nem ettől függ az újévünk!

Meg is ragadnám az alkalmat, hogy mindenkinek nagyon boldog új évet kívánjak! :)

Isten éltessen, drágám! :)

Minket sem kerül el a karácsonyi láz. Ma kivételesen itthon tudta hagyni hites uram az autót, mert a kollegájával ment dolgozni, így én is nyakamba vettem a várost és beszereztem a hiányzó dolgokat. :) A fényképek is elkészültek, amiket nagyíttattunk, már be is kereteztük őket, vándorolhatnak nagymama, keresztmama és dédi falakra. :)

Még mindig nem 100%-os a csapatunk, Ádámot visszavittük a dokihoz, milyen jól tettük, kiderült, hogy mandulagyulladása ÉS hörghurutja van. Nem úszta így meg csóribogár az antibiotikumot, de ilyen felülfertőzésnél nem lehet kockáztatni. Mostanra elég jól van. Én meg.... hát én természetes módon gyógyulok, a szoptatás miatt nem nagyon merek bevenni gyógyszert, amikor lázas voltam, akkor kaptam be 38 felett egy-egy rubophent, de ennyi. Így persze lényegesen tovább tart a felépülésem, de remélem karácsonyra már én is rendben leszek. Nehogy már dáthásan énekeljem a mennyből az angyalt. :)

Ja és Bence aki totál gyógyultan lépett be hétfőn az iskola ajtaján, tegnap óta köhög és taknyol... na emiatt (is) várom a téli szünetet, legalább addig sem lesznek keresztbe tenyésztve a vírusok.

Dögrováson az egész család. Kezdte Bence a szülinapi buliján, vasárnap, belázasodott, másnapra 39,6, éljen-éljen. Elvittem dokihoz, "valami vírus", a héten maradjon otthon.

Szerdán már tök jól volt, éljeneztem, erre csütörtök reggel úgy ébredtünk, hogy Ádám 38,5. Kevésbé éljeneztem, pont mire az egyik kijön a trutyiból kezdi a másik. Őt is elvittük a doktornénihez, kicsit piros a garatíve, "valami vírus", semmi gyógyszert nem igényelt ő sem, csupán lázcsillapítást, ha szükséges, illetve a takony ipari módon történő leszívása. Merthogy úgy termeli mint egy takonyerőmű.

Kezd kezelhetővé válni a náthája, erre tegnap este, mondom magamnak (szoktam így magammal beszélgetni :) ) úgy ráz a hideg, beteszem már a hőmérőt, úgyis napi forgalomban van most, kiveszem: 39.1. Hinnye! Hites uram éjszakás volt tegnap is, ma is, úgyhogy csak mi vagyunk itthon a göthös banda, bár Bence már jól van hálistennek, ő holnap megy is suliba.

Attól tartok ez mindig így lesz, hogy ha Bence hazahoz valami nyavalyát a suliból, azt mindig meg fogja nyerni Ádám is, akárhogy vigyázunk. De talán annyit nyerünk, hogy mire bölcsibe kerül a legtöbb betegség ellen már védett lesz. Legalábbis bíztassuk magunkat ezzel... :)

A ház ura még jól bírja, igaz köhög, de messze ő a legéletképesebb a csapatból. :)))

Köszönöm, hogy megszülettél, Kincsem! :)

Az én nagyfiam ügyeskedik az iskolában, dícsérik is a tanítónénik az esze és a logikus gondolkodása miatt. Azt mondják olyan jókat tud mondani. Erről egyből eszembe jutott az a "jó mondása", amikor a minap halottak napján azt mondta a temetőben, hogy szeretné, hogy ha minket is majd egy helyre "ültetnének el", mint a többi családot, akik már elhunytak. Kegyelet ide vagy oda, igen nehéz volt megállnom, hogy ne röhögjek... :) Persze aztán megbeszéltük, hogy az ember mégsem egy növény, és hogy nem ültetik, hanem temetik... Felteszem tanítónénik nem az ilyen jó mondásokra gondoltak. :)

Egyébként sok-sok ötöst hoz haza, igaz most egy matek 4-es is befigyelt, de egyrészt emiatt még nem harapok fejet, a négyes jó, másrészt meg amiatt volt ez az egész, mert totál félreértett egy feladatot ahol Sárinak kellett volna több almát osztogatni, és nem Katinak, így hát mivel táblázatos feladat volt, ő pedig következetesen mindig Katinak adta a több almát, így az egész feladat rossz lett.

Hát ez legyen az évtized legnagyobb problémája én azt mondom. Megbeszéltük, hogy legközelebb majd jobban figyel a lánynevekre. Ennek később is hasznát veszi majd. :)

Ja, és el ne felejtsem, továbbjutott egy levelezős nyelvtanversenyen. Pontosan még én sem tudom, hogy ez mit jelent, de nagy dolog, az tuti. :)

Mától járnak úszni közel 1 hónapig, minden nap. Az én fiam sosem volt egy vizicsibe, de az idei nyáron eléggé azzá avanzsálódott. A tengerpart, és a barátoknál zajló végeláthatatlan medence-partik megtették jótékony hatásukat. :) Igaz úszni nem tanult meg, úszógumival nyomta, de nagyon reméljük, hogy a mostani intenzív kurzus meghozza eredményét. Vacsoránál már tervezgette, hogy a következő nyaraláson milyen jókat fog ő úszni a vízben... :)

Ja, és spontán bejelentette, hogy rajzszakkörre szeretne járni, úgyhogy a holnap feladata kideríteni, kinél kell mindehhez bevágódni. :)))

Lentebb írtam vagy három új bejegyzést, tessék olvasgatni! :)

Ádám babánk egyre okosabb. Úgy veszem észre szociálisan jobban érik mint mozgásilag. Persze úgy sincs elmaradva, de mivel nagy baba, így megfontoltabban vígéckedik. :) 

Tud már simizni, ha mondom neki, hogy adj egy simit apának, akkor megsimogatja. Egyelőre csak a szűk családot tünteti ki ezzel a gesztussal, azaz az apukáját, Bencét és engem. Másik új "tudománya" a kukuccsolás. Utánoz minket, az arca elé emeli a textilpelenkát és elbújik mögé, majd hirtelen mozdulattal lerántja és vigyorog mint a tejbetök, várva a mi "kukuccs" varázsigénket. :) Imádnivaló kis mosolygombóc. :)

Egyébként pedig ráérzett a kúszásra, de egyelőre még csak hátrafelé produkálja eme tudományát. Tolatva viszont egész nagy távolságokat tesz már meg. :)

Íme mai képriportunk, avagy hogyan mossuk fel a padlót Ádám-módra. :)

Itt még a félig-meddig a játszópléden... (a pléd közepéről indult)

Haladok...

Húúú, de messzire kerültem a kiinduló-ponttól! És hogy szétdobáltam a játékaimat! :)

Szép sorban mindkét gyerekem megbetegedett. A kicsi már a stockholmi túra előtt kezdte hőemelkedéssel, aztán két napig úgy tett, mint akinek semmi baja. Hazautazás előtti este belázasodott. Másnapra ez is elmúlt, ami maradt az a nátha. Most már talán kiment belőle (kopp-kopp). Ez volt az első betegsége, így különösen megviselt engem is.

A nagyobbik pedig most követi, ma reggelre belázasodott és hasmenése van. A hétvégén disznóvágás volt anyósoméknál, lehet, hogy ott fázott meg, bár ez nem magyarázat a hasmenésre. Lehet, hogy csak simán benyalt valami vírust, ez a valószínűbb. A disznótoros nála kimerült egy kis darab kolbászban, úgyhogy az sem lehet a ludas.

Közben meg kitört az őszi szünet, úgyhogy remélem rohamtempóban gyógyul meg a kiskrapek, hogy tudjon bulizni. :)))

Megjártuk Stockholmot. Ép bőrrel. :) Maga a város gyönyörű. Egy napot tudtunk rászánni a városnézésre, tekintettel az idő szűkösségére, de így is nagyon sok szép dolgot láttam, mondom ezt a metsző hideg dacára. :) Szerencsénk volt, mert a városnézős napunkon nem esett az eső, és nem fújt (nagyon) a szél. Másnap mindezt bepótolta (főleg az esőt).

A belvároson kívül a Vasa-múzeumba jutottunk el. A Vasa egy sorhajó volt, mely nem sokkal a vízre bocsájtása után el is süllyedt. Később aztán felszínre hozták, és gyorsan építettek köré egy múzeumot. Nagy élmény, Bence teljesen odáig volt a gyönyörtől, de felnőtt fejjel is tényleg nagyon érdekes.

Gyönyörködtünk a kikötőben, a hajókban, a királyi palotában, és a hemzsegő szebbnél szebb építményben.

A repülésről nem tudok felemelően nyilatkozni, kb. annyit, hogy túléltem. És többé azt hiszem nem vállalkozok rá... bár, soha ne mondd, hogy soha. :)

Képek a jól ismert közösségi portálokon, egyet-kettőt azért ide is felteszek mutatóba. :)

Szóval (és képpel) ide megyünk. :) Ha esetleg addig már nem írnék, akkor drukkoljatok, hogy szerencsésen földet érjünk. :)

Igen, áttört a második fogacska is! :) Ennek eredménye 9 órás éjszaka alatt 9 ébredés... pontosan óránként egy. A tegnap éjjelt már megúsztuk csupán 4 ébredéssel, azaz javítottuk az átlagot, 2 óránként cicizett a Tündérbaba. :)

Így most már 1 negyed és 1 tized foggal vagánykodunk és vigyorgunk. :)))))

Bencében meg tudatosítani kéne valahogy, hogy az idő múlik, mert egyszerűen mintha nem érzékelné... Pedig nagyon okos, tényleg nincs az észjárásával baj, csak előfordult ma is, hogy nem fejezte be a feladatot időre. És ez bizony majd egy dolgozatnál akár nagy baj is lehet....

Itthon is ilyen... vacsora 1 órán át, a reggeli készülődésre is 1 órája van, ebbe a reggeli gabonapehelynek, a fogmosásnak és az öltözésnek kell beleférnie, de valahogy soha nem sikerül, mindig elcsúszik az idővel... Persze tudom miért, mert folyamatosan csacsog, álmodozik. Szeretnék neki ebben segíteni, de vajon hogyan tegyem? Ez szerintem annyira beállítottság kérdése...

Igazán nem mondhatom, hogy rohamos tempóban fejlődik Ádám mozgása. Megmutatta párszor,hogy tud forogni, de a mindennapokban nem igazán gyakorolja eme tudását. Viszont szuperül megül teljesen egyedül, ha előrehajol valami játékért, abból a helyzetből is vissza tud ülni, visszanyeri egyensúlyát.

Újabban rászokott arra, hogy ülő helyzetből négykézlábhoz hasonló testhelyzetet vesz fel. Feltételezem ebből lesz majd a kúszás-mászás. Igyekszik előrébb jutni egy érdekes féregmozgással, de csak hátrafelé halad, azt is csak kínkeservvel. :)

Persze, nem sietünk sehova, nem is lóverseny ez, és próbálom nem hasonlítgatni a két gyereket. Bár őszintén szólva Bence sem sietett el semmit, úgy nézem a tesója meg még nála is lustább pasi. :)))

Sokat vagyunk a földön egy jó meleg takarón, hogy legyen tere, és hogy ne a besüppedős matracon kelljen boldogulnia. Egy jó kis távirányítóért pedig hajlandó küzdeni is, hogy elérje. :)

Három hét múlva megyünk a doktor néninkhez, akkor majd azért beszélek vele erről is, hogy szerinte is jól fejlődik-e a tündérbaba. Szellemileg egész biztosan, okos mint a nap, mosolyog, boldogságos. :) Egyfolytában dumál, kiabál, olyan hangosan, hogy a lépcsőházban már két emelettel lejjebb hallani lehet, hogy magyaráz. :)

Legnagyobb parám mostanában a pontosan 13 nap múlva esedékes stockholmi látogatásunk. Félek a repüléstől. Persze tudom, hogy ezer és ezer gép repül naponta, mégsem hallani mindennapos balesetekről, míg ezzel szemben autóbalesetek tucatjai történnek minden nap. De mégis, magason van az, na! :) Mostanság ezzel kergetem az őrületbe a barátaimat. :) De azért persze várjuk, mert olyan országba tehetünk látogatást, ahol még korábban nem jártunk, és hát repülni jóóó. (állítólag). :)

Vendégünk jött ma, Bence kis barátja, Boti, akinél Bence már többször járt.

Belépve Boti megörült Ádámnak egy "jaj de édes" felkiáltással. Bence meg nagy büszkén:

-"Neked hörcsögöd van, nekem kistesóm!"

Hát, végülis.... egy kutya. :))))))

Megéri a pénzét az én nagyfiam. :) Szokás nálunk, hogy ha kiesik egy foga, azt beteszi a párnája alá, és reggelre, annak rendje és módja szerint hoz valami apró ajándékot a fogtündér (gyanakodva, de hiszi még a mesét...). Így volt ez kedd éjszaka is.

Tegnap este látom ám, hogy nagyon dolgozik, temperát szed elő stb. Hát a kis rafinált befestett egy papírzsepit piros temperával, mintha véres lenne, és belecsomagolt egy szem tic-tac cukorkát fog gyanánt... Aztán jött át fülig érő szájjal, hogy ő most jól megtréfálja a fogtündért, és már előre izgul, hogy a fogtündér "beveszi-e" a cselt? Persze nem vette be... de azért nem egy elveszett gyerek az én Bencém sem. :)))

Egyébként meg nagyon ügyes, hozott egy újabb matek felmérős 5-öst. SzuperBeni. :)