Az úgy kezdődött, hogy gyanútlanul elmentünk reggel a saját gyerekorvosunkhoz, hogy megnézze ő is Ádámot. Eddig sima ügy volt, doktornénink megvizsgálta, majd jött a hideg zuhany, hogy nem hogy nem javult, de kb. úgy néz ki mintha egy hétig semmit nem kapott volna. Hogy finoman fogalmazzak, nem találta el neki a helyes "koktélt" a helyettes doktornéni. Ennek örömére mehettünk mellkas-röntgenre, mert gyanús volt, hogy tüdőgyulladása van. Aztán vissza a dokihoz, mert ma is szurit kapott, és sajnos egész héten azt fog, minden egyes nap... :( Szívem szakad belé, de muszáj végigcsinálni ezt a kúrát.
Szerencsére a röntgenje negatív lett, hogy úgyhogy nem tüdőgyuszi, "csak" egy nagyon csúnya hörgőgyulladás, a nehezen gyógyulós, makacs fajtából.
Ilyen indítás mellett kellőképpen elcseszett napom volt, de aztán este felragyogott a napocska, Ádám babánk elkezdett mászni!!!! Igaziból, négykézlábasan, és előre! Merthogy eddig kizárólag hátrafelé volt hajlandó közlekedni a kis rákocska. :) Egyedül voltam velük, mert az emberem éjszakás, de én úgy örültem, a lépcsőházban szerintem kb. azt lehetett hallani, hogy idióta hülyelány a harmadikról visítva nevet és azt harsogja: Gyere baba, gyere! :)))
