Noha nem hiszem, hogy akad olyan aki kizárólag eme blogra alapozva követné az életemet, de ha mégis, akkor mindenkit megnyugtatok: élünk-virulunk! :)
Ilyen nagy kihagyás után nem is tudom hol kezdhet bele a beste lusta blogger.
A gyerekek nőnek, néha magam is meglepődök, hogy mikor nőnek ilyen észrevétlenül (talán éjjel, mikor senki sem figyel oda?).
Bence már igazi nagyfiú, sok mindenben nagyon önálló, öntudatos iskolás, immár harmadikos. Az iskolában ügyeskedik, jól tanul, szép osztályzatokat hoz haza. Tökéletesen beilleszkedett, sok barátja van, és már egyáltalán nem az a kis visszahúzódó kisfiú, aki még ovis korában volt. A magatartására néha van futó panasz, de mindössze annyi, hogy néha belekotyog az órába, de erre a tanító néni is azt mondta, hogy azért ne induljak emiatt a Dunának, mert életkori sajátosság, mindegyik ezt csinálja, de azért rászólnak persze, hogy nehogymár a nyúl vigye a puskát. Jogos. Egyébként pedig csupaszív, segítőkész, és nagyon csípem a humorát. :) A testvérével imádják egymást, a legnagyobb boldogság nekem ezt láni.
Ádám babánk is nődögél, mintha szorgalmasan öntözném, 20 hónapos. Úgy néz ki februártól (akkor lesz 2 éves) megízleli a közösséget, bölcsis Nyuszkó lesz belőle. Pontos időpont még nincs, mert a munkahelyem még nem is tudja, hogy akarják-e hogy kivegyem-e a szabijaimat, avagy ne, ezt még megálmodják... Idővel majd kikristályosodik.
Most még élvezem a "hátralévő hónapokat", ami megadatik arra, hogy kizárólag a Törpékkel foglalkozzak. Értékes napok, hetek, hónapok állnak mögöttem és előttem.
Ádám már természetesen jár, beszél, persze még nem körmondatokban, a szónoki képességei még csak néhány szóra korlátozódnak, illetve a babanyelvre. Továbbra is lelkesen szopik,szerintem kiváló arca lehetne az LLL-nek. Majd fel is keresem őket, hátha dől egy kis jogdíj. :))) Az alvása.... hát az majd talán egy külön posztos is megérdemel. De elöljáróban annyit, hogy még nem volt olyan, hogy átaludta volna az éjszakát, ez az emlékezetes éjszaka még várat magára... Egészen katasztrófa ahogy alszik, de erről majd tényleg később írok bővebben.
Gondolkodom, hogy miről akartam még írni... de annyi minden van, hogy a sok bába közt elvész a gyerek...
Ja igen, voltunk nyaralni. Rengeteg baljós körülmény előzte meg, de végül eljutottunk, és nagyon-nagyon jó volt, újfent csodaszép helyen jártunk, és nagyon sok szépet láttunk, amit konzerváltunk, hogy jövő évig kibírjuk. :) De már hazatérve a következő nyaralást kezdtük tervezgetni. :))
Idén is Horvátországba vitt az útunk, ezúttal Omisban szálltunk meg, de nem a belvárosban, hanem egy hozzá tartozó faluban, Staniciben, gyakorlatilag egybeépültek a települések. Strandolás, Omisi kalandozások mellett egy napot szántunk Dubrovnikra, ami hát... csodálatos. Megérte a plusz 200 km-t. Felmentünk a várfalra, körbementünk, és közben álmélkodtunk, és arról ábrándoztunk, hogy oda kellene költöznünk. :)
Kora ősszel pedig sikerült egy pár napos debreceni kiruccanást megszerveznünk. Debrecen a szívemnek igen kedves város, ott kötöttünk ugyanis házasságot az én férjurammal. :) Az Aquaticumban voltunk, aminek az élményfürdője hiper-szuper, és az egész szálloda tényleg nagyon gyerekbarát (ez nem a reklám helye, nem fizetnek érte, de majd őket is felkeresem, akár az LLL-t.) :)))
Mostanában pedig beköszöntöttek a csendes őszi napok, hosszú esték. Amikor szép idő van lemegyünk sétálni, leveleket gyűjtünk, amíg lehetett gesztenyét gyűjtöttek a fiúk. A leveleket préselem, jó lesz majd az esős időben elővenni és kreatívkodni belőle valami klasszat.
Hát, valahogy így vagyunk mi mostanság. Nem mondom, hogy igyekszem gyakrabban jönni, de azért majd mégis igyekszem. :)
