Az egész azzal kezdődött, hogy hétfőn, az NST-n eldöntötte az orvos és a szülésznő, hogy a babának meg kell születnie, mert már kockázatos neki bent maradni. Bő két ujjnyira voltam ekkor nyitva, a magzatburok boltosodott, és mivel már két hete voltam ennyire nyitva, így a fertőzésveszély nagy volt. A döntés tehát megszületett, másnap megszületik.

Este persze már nagyon izgatottak voltunk mindannyian, mert tudtuk, hogy reggel 7-re ott kell lennünk, és onnan már csak babával jövünk ki. :) Éjjel aztán megfájdult a fogam. Nem akartam elhinni, hogy mindez épp most történik. Az arcom is feldagadt tőle. Próbáltam kezelgetni szegfűszegolajjal, borogattam. Gyógyszert bevenni nem mertem már, mert amúgysem szedtem a terhesség alatt semmilyen fájdalomcsillapítót, de mivel éhgyomorra kellett mennem, így már nem mertem magamba gyógyszert tömni, ki tudja nem lesz-e hatással arra, hogy ha valamit kapnom kell szülés közben stb.

Szóval szépen végigszenvedtem az éjszakát vele. Ráfogtam, hogy biztosan a stressz miatt, és majd elmúlik a szülés után. Hogy nem így lesz, ezt ekkor még nem sejtettem...

Reggel korán kelt a család, Bencét elvittük a nagymamához, elköszöntem tőle, és 7.00-kor már a szülőszoba ajtajában várt minket Rita, a szülésznőnk. Megkezdődött az előkészítés, először NST-re tettek, vérnyomást mértek stb. Ezután következett a beöntés, a borotválásra nem volt szükség, mert azt előtte este itthon elintéztem.

Amikor ezekkel végeztünk, bekísértek a szülőszobába, és oda már beengedték Tibit is. Onnantól kezdve végig együtt lehettünk, aminek rengeteg energiát köszönhetek. Nem sokkal később, 8 órakor megérkezett az orvosunk is, és megrepesztette a burkot. Onnantól kezdve rendszeres, 4 perces fájásaim voltak, méhszájam ekkorra bő két-szűk három ujjnyi. Két és fél óra telt el így, 4, majd 3 perces fájásokkal, de nem voltak elég erősek a fájások, így nem sokat haladtunk ez idő alatt. Azért vicces volt, hogy fájás nélkül szűk 3 ujjnyira tágultam, a fájásokkal meg egy tapodtat nem haladtunk előre két és fél óra alatt. Mikor megvizsgált 10.30-kor a dokim, ugyanígy álltam. Ekkor kötötték be az Oxytocint, mondván, ennek így semmi értelme, ilyen fájásokkal még este is ott fogunk állni. Addig egyébként nagyon kedélyes volt a hangulat, szinte mint egy kávézóban, rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk Tibivel és a szülésznővel. Fogadásokat kötöttünk a baba súlyára, megbeszéltük, hogy a fenébe, ma jönnek a rovarírtók, én meg szülök, így nem leszünk otthon. :) Ekkor amúgy a legnagyobb fájdalmam még a fogfájásom volt, fel sem fogtam, egyébként meg szülök. :)

Az infúzió bekötése után azért már kevésbé nevetgéltem, onnantól kezdve úgy éreztem alig van szünet a fájások között. Intenzív egy óra következett, kb. 5 percenként kérdeztem, hogy mennyi az idő. A férjem közben lelkesen masszírozta a derekamat fájások idején, és szórakoztatott. :) Na, itt már kevésbé koncentráltam a fogfájásra.

Kb. 11.15-kor, hogy történjen már valami, labdára pattantam, mert nagyon egyhangú volt egyhelyben állni. Sétáltam volna, de az infúzió miatt helyhez voltam kötve, illetve ekkora már végig rajtam volt az NST. Jólesett a labdán ücsörögni, mert jól ellazította a medencémet. Fel sem akartam állni onnan. :)

11.30-kor éreztem hogy ezek már tolófájás-szerűek, szóltam is a szülésznőnek, aki még nem nagyon hitte, de aztán hamar meggyőztem, hogy de, igen, ezek azok. :)

Ekkora megkaptam az engedélyt arra, hogy felfeküdhetek az ágyra. Méhszáj tünőben, hívta a dokit, hozzátéve, hogy "Gyere, mert szülünk, de gyorsan!"

Gátvédelem miatt nagyon figyelnem kellett, hogy mikor szabad nyomni, mikor nem, amíg olajjal masszírozta a szülésznő a gátat, addig nem szabadott, ezt akkor már nagyon nehéznek éreztem. Közben Tibi törölgette a számat, arcomat egy vizes ruhával, és bíztatgatott. Amikor végre megkaptam az engedélyt, 3 nyomás után 11.45-kor ki is bújt Ádám. Gyakorlatilag kirobbant belőlem, a magzatvíz csak úgy beterítette a szülésznőt, még jó, hogy volt rajta egy kötény. :) Nagyon hamar fel is sírt, és a pocakomra tették. Nagyon meglepődtünk, hogy micsoda hajasbabánk született. :) A testét sok-sok máz borította. A köldökzsinór elvágása után elvitték rendbetenni a picikét, Tibi is az újszülöttes nővérrel ment, és pár perc múlva ő hozta vissza szerelmünk mézédes gyümölcsét. :)

Pontos méretei: 3300 gramm, 52 cm, fejkörfogat: 34 cm. Apgar: 10/10.

Kb. 10 perc után elvitték őt, a doki ellátta a sérüléseimet. A gátvédelem sikeres volt, csak egy kis hámsérülést szenvedtem, amit 2 öltéssel varrtak össze, de nem voltak mély öltések, úgyhogy én már szerencsére első nap menni, ülni tudtam. Ennek nagyon örülök, mert még élénken él az emlékezetemben a gátmetszés után állapot.

A kétórás megfigyelés után betoltak a kórterembe, ahol kb. másfél órát pihentem, aztán felkeltem, kicsit rendbetettem magam, ettem-ittam. Szóltam, hogy már jól vagyok, és ekkor kihozták az én édes kisbabámat. Első éjszakára még elvitték, de másnap reggeltől már zavartalanul együtt lehettünk, egy egyágyas szobában voltunk.

Másnapra duplájára dagadt a duzzanat az arcomon, és nagyon fájt a fogam, nem bírtam tovább, ki kellett mennem egy fogorvoshoz, mert láthatóvá vált, hogy ez nem fog csak úgy magától elmúlni. Találtunk ott a kórház közelében egy nagyon segítőkész és kedves magán-fogorvost, aki azonnal soron kívül fogadott. Egy nagy gennyzacskó volt a foggyökér-csúcson, úgyhogy várhattam volna ítéletnapig is, hogy elmúljon. Elkezdte gyökérkezelni a fogamat, és kb. 2 nap múlva szépen elmúlt a duzzanat és a fájdalom, majd pár nap múlva kell mennem betömetni. Fájdogál, érzékeny most még két másik fogam is, nem tudom minek köszönhetem ezt most hirtelen. De megcsináltatom őket.

Ma pedig már egy hetes a kicsi kincsünk. Picit sárga, ezért aluszékony, ha cicire kerül, de igyekszünk ügyeskedni a szopival. Tegnap kint volt a védőnő és a gyerekorvos is, a picikénk a sárgaságon kívül teljesen rendben van, ez pedig remélhetőleg nagyon hamar elmúlik majd róla.

Néhány kép:

Ádám, születésének pillanatában, borzasztó mázasan. :)

Az első találkozás Anyával

Az első közös családi fotó

Itthon, kicsit már kisimulva az én édes angyalkáim