Az elmúlt napok eléggé bővelkedtek tennivalóban. Autóvásárlás közepén vagyunk, eladjuk a régit, és veszünk egy újat, egy picit nagyobbat. Az új Chevrolet Cruze-t néztük ki, minden tekintetben nagyon tetszik nekünk. Tágasabb a csomagtere is, ami jól jön, mert a tavalyi nyaraláskor is már csak élével fértek be a dolgok, most meg ugye már eggyel többen vagyunk, plusz babakocsi stb...
Annak a felszereltségnek amit választottunk nagyon-nagyon szép a belseje is, igen elegáns, mindkettőnknek nagyon tetszik. Illetve mindhármunknak, mert Bencének is, bár ő még csak képen látta. Ádámnak meg még eléggé mindegy, melyikben szundikál nagyokat. :)
Ha minden jól megy, a jövő hónap elejére meglesz, és akkor megválunk az eddig hőn szeretett autónktól. Szeretjük, nincs vele amúgy baj, csak már 6 éves, épp eljönne az ideje, hogy sokat kell rá költeni. Már megvan rá a vevő, még az új árára alkudozunk a szalonnal. :)
Tegnap megejtettük az első városi körutat a picikénkkel, az államkincstárban intéztük el a családi pótlékot és az egyszeri anyasági támogatást, aztán beugrottunk a bankba, mert ott is kellett intézkednem a Tgyással kapcsolatban. Persze mindenki megcsodálta az angyalkánkat, mi pedig büszkén feszítettünk. :)
Az éjszakáink elég zűrösek, úgy néz ki hasfájós a kisfiam, szegénykémre időnként rájön a fékevesztett sírás, felhúzza a lábait, vörösödik a kis feje, és keservesen sírdogál. Egyetlen szerencse, hogy cicin azért még így is sikerül megnyugodnia. Más praktika nem jött be, hiába simiztem, masszíroztam, tornáztattam.
A napjaink lassan rendeződnek, már másra is van időm szopin kívül, persze nem nagy dolgokra, de jut időm főzni, vasalni, Bencével tanulgatni és az egyéb korábbi dolgokra. Persze még mindig nagyon hálás vagyok a férjemnek, aki továbbra is nagyon sokat segít, lesi a kívánságomat, és tényleg amiben csak tud segít. Még egy hétig vagyunk így együtt, aztán utána ő is visszaáll a dolgos hétköznapokra.
Most hirtelen ennyi, mennem kell, szopi-idő van. :)