Ádám elkezdte élvezni az esti mesét. :) Annyira kis drága volt, örült a könyvben az állatfiguráknak, amikor pedig utánoztam a mesében szereplő béka, kutya és nyuszi hangját, akkor pedig hangosan kacagott. Nagy boldogan végighallgatta az egész mesét. :)
Imádom. :)
Bence meg mostanában sziporkázik aranyköpésekben. Egyik nap megígértem neki, hogy idejöhet picit a géphez, naponta fél órát engedélyezek neki, de nem is minden nap igényli, ma pl. eszébe sem jutott. :) Na szóval mondtam neki, hogy majd mindjárt idejöhet, csak megnéztem még egy-két dolgot... erre: "Ez már mindennek a FEDELE! Azt mondtad idejöhetek!" :))))
A másik meg: Bekiabáltam neki a konyhából, hogy kispajti, már háromszor szóltam, hogy menj fürödni! Erre ő, jön ki a konyhába feldúltan: "Anya, több tiszteletet is adhatnál, nem a haverod vagyok, hanem a kisfiad! Mi az, hogy kispajti?" Speciel nem értem a kispajti megszólítással mi volt a problémája. :))) A szöveg meg nyilván tőlem jön, én szoktam ezt mondani neki, hogy nem a haverod vagyok, amikor nem tudja eltalálni a hangnemet. Szerencsére ritkán van ilyen. De aranyos beszólás volt. :))
