Úgy állunk, hogy fogzunk ezerrel. A bal alsó metszőnek már nem kell sok, hogy áttörjön. A kis recék már láthatóak, de még mindig nem törte át az ínyt, nagy bánatunkra, mert nagyon feszíti neki, emiatt elég nyűgös a lelkem. Éjszaka is van, hogy úgy felvisít, mint a vett malac. Én meg majd kiugrok az ágyból, hirtelen a cicimet is alig találom.:) Még szerencse, hogy a kisbabám kiválóan tájékozódik a sötétben, ha ciciről van szó. :)
Aztán ha megleszünk az alsó kettővel, utána sem lesz sok nyugalmunk, mert már be van duzzadva a felső kettő is. Hurrá. :) Dehát végülis 7 hónapos elmúlt, igazán nem reklamálhatok, ki kell bújniuk valamikor.
