Kincseim

Ma voltam a dokimnál.

Minden rendben, Törpénk elvileg 3100 grammos, méhszájam egy ujjnyira nyitva, külső-középső-legbelső egyaránt: 2111.

Be van helyezkedve, a doki szerint olyan a helyzet "odalent", hogy bármelyik pillanatban jogában áll megindulni. :)
A következő vizsgálatra szerinte már nem fogok eljutni (2 hét múlva esedékes). Illetve jövő héten kell mennem egy kórházi ultrahangra (kedden) és a laborba egy utolsó vérvételre.

Hát, kíváncsi leszek, bejön-e a jóslata....

Ma voltam újra NST-n, és mivel ráért a szülésznőm, körbevitt minket az osztályon. Megmutatta a szülőszobát, ami igazából a férjemnek volt újdonság, én már jártam ott. :)

Éppen abban voltunk, ahol Bence is született. :) Minden tudnivalót elmondott, így információkkal ellátva csináltunk egy NST-t, azon is bent lehetett a párom. Éppen nem volt hajlandó mozogni a kisfiam, úgyhogy megtornáztattak egy kicsit, pár guggolás után elkezdett méltatlankodni a kis drágám, úgyhogy végül sikerrel zárult a vizsgálat. :)

Felvette a szülésznő a kartonomat, már rá is írta feltételesen a baba nevét, persze még jogomban áll meggondolni magam. :) De nem fogjuk, elég hamar eldőlt ez a kérdés. Az 5 kg hízásomért megdícsért, és azt mondta már ne is hízzak, mert ő ezt már beírta a kartonomra. :))))

A mai naptól kezdve már hivatalosan is bármikor megszülethet a kisbabánk, engedélyt kapott. :) Holnap kezdetét veszi a 38. hét, úgyhogy már nem számítana egyáltalán koraszülöttnek ha megérkezne, időre született újszülöttként kezelnék, hiszen ő már elvileg és gyakorlatilag is készen van. :) A nagy mű elkészült. :) Meg ugye ki tudja a ciklus mely napján fogant, ha az elején (én mondjuk ezt nem hiszem), akkor akár már jöhet is.

Hát, én máig úgy gondoltam, hogy jöjjön csak, persze. Ma, ahogy ott voltunk a szülőszobában, előtörtek olyan emlékek is, amikre már nem is emlékeztem. És hát nem tagadom, egy kicsit (kicsit???) betojtam. Úgyhogy ma kicsit alábbhagyott a szülős kedvem. :)

De innen már nincs visszaút, ki fog jönni valahogy. :) És persze várom, szeretnék túllenni rajta, és magamhoz ölelni, de majd azt a részt azért előrepörgethetné valaki...

Hétfőn mégiscsak el kell mennünk az anyakönyvi hivatalba, annyit variálnak már ezen, hogy most kell-e hitelesíteni a kivonatot vagy nem, hogy az már nem igaz. Ráadásul a mi házasságunk nem helyben köttetett, az lesz szép, ha még kitalálják, hogy oda kell menni, ahol összeházasodtunk. Decemberben beszéltem az anyakönyvvezetővel, akkor még azt mondta rendben van minden, semmit nem kell tenni, nem baj, hogy régebbi mint 3 hónap, de most 2010-től vannak újfajta szabályok, pont erről volt szó a Házon kívülben egyik este, hogy vannak babák, akiket egyszerűen nem anyakönyveztek valami új szabályozás miatt, szerencsétlen szülők járják a kanosszát a hivatalok között. Igaz ott olyan szülők babáiról volt szó, akik nem házasok, de a szülésznőm kérte, hogy mivel sok az új szarság, inkább menjünk be, és kérdezzünk rá, hogy most mi van, nehogy majd már a baba születése után variáljanak. Úgyhogy bemegyünk hétfőn, hogy megtudjuk a tutit. Nyomjanak nekem rá egy bélyegzőt, vagy akármit, bánom is én, csak hagyjanak már ezzel a témával békén.

A jövő hétre szinte minden napra jut majd valami, hétfőn ez az anyakönyves móka, kedden megyek valószínűleg védőnőhöz, dokihoz, szerdán NST-re, pénteken pedig sulis farsang. Ja, és még a héten valamikor vérvételre is, de lehet, hogy az eltolódik az utána lévő hétre.

Mégsem bankrabló lesz Bence, mert nem kaptam hozzá olyan kellékeket, amit elképzeltem, és nem akartam már tovább húzni. Elmentünk kölcsönzőbe, ott megtetszett Bencének egy lovag-jelmez, ami épp volt is szabad az ő méretében péntekre, úgyhogy le is foglaltuk, ez is kipipálva. :)

Litániám végén két kép a pocakról és az én drága nagyfiamról. :)

Ma a szülészeten jártam, egyelőre még csak NST-n. :) Nem fogtak ott. :) Kicsit féltem ettől, mert tegnap nagyon sok jósló fájásom volt, de estére teljesen elmúltak szerencsére.

Az NST-ket fent az osztályon csinálja a szülésznőm, hálistennek így gyorsabb az egész, nem kell várnom stb...

Először is, mikor felmentem, épp látogatási idő volt, tele volt a társalgó. Aztán mint kiderült a szülőszoba és az osztály is, volt vajúdó kismama, akit egyszerűen nem tudtak hova tenni, így jobb híján az ebédlőasztalnál üldögélt szegény. Mesélte a szülésznőm, hogy a 3 ágyas kórteremben 5-en vannak... tényleg tömegnyomor volt, ez látszott. Nem tudom, talán a hó hozta meg a babákat, vagy mi van, de én még ilyet nem is láttam. Mikor Bencét szültem emlékszem pangott az osztály, tök egyedül szültem, egyedül az a szülőszoba volt foglalt ahol én szültem, még a vajúdóban sem volt senki. Na mindegy, ez akkor volt.


Szóval bementünk, rámtette az NST-t Rita (szülésznénim), és közben beszélgettünk, rázúdítottam a kérdéseimet. :)

A babák látogatási rendje teljesen máshogy van, mint volt.

Csak tévében mutogatják őket a látogatóknak, ezért fél 5-kor elviszik őket, mert akkortól van látogatási idő. Aztán fél 6-kor visszahozzák őket, de addig mutogatják őket a tévében a kedves családtagok részére. Olyan mint régen, hogy kivisszük az ajtóig a babát meg ilyenek nincs, egyáltalán a szobából nem szabad kivinni, és így oldják meg, hogy még véletlenül se vidd ki, hogy addig elviszik a "bekamerázott" szobába, anyuka kimehet addig a látogatóihoz, és közben jól megvizuálják a babát a tévében.
A látogatási idő végeztével pedig visszaviszik anyukáknak a babákat, és maradnak is náluk éjszakára. Meg egyáltalán egész nap kint lehetnek, csak erre az egy órára viszik be őket, amíg tart a látogatási idő. 
A szüléskor kiviszik ablakon keresztül megmutatni annak aki ott van, persze apuka bent már megfoghatja, de ha esetleg van még odakint valaki, aggódó nagymama, vagy bárki, akkor annak megmutatják. Utána 24 órán át kérésre tévén, ennek elmúltával marad a napi 16.30-17.30-ig.
Azt mondja a szülésznő, hogy azért van erre szükség, mert nagyon elharapóztak a látogatók, a végén már bejárkáltak, meg a benti folyósón álltak, benyúkáltak a kocsiba, kézről kézre járt a baba a családtagok körében, és ezt nem hagyhatták.
Ezt a pár napot így ki kell bírni, nem lesz gond, nekem a lényeg, hogy a szülésnél ott lehessen a férjem, semmi más nem érdekel, ide nekem az oroszlánt is! :)
Ami még nekem új infó volt, hogy most már a szülés utáni 2 órás megfigyelés alatt sem lehet enni, inni. Mikor Bencét szültem, akkor még lehetett, emlékszem, hogy egyben lehúztam egy literes narancslét. :)

Szombaton töltöm be a 37. hetet, és lépünk át a 38-ba, úgyhogy azt mondta Rita, hogy ha mostantól bármikor beindulna, már nem fognak bekötni infúziót, nem fogják próbálni visszatartani. Ha akar, jöhet. Én azért még kértem a kisfiamtól legalább 1 hetet, hogy még fodrászhoz és az Auchan-be eljussak. :D

Felelevenítettük az első szülésemet, hogy hogyan is indult, számítván arra, hogy majd most is így lesz (ha-ha). Mondta, hogy megpróbálkozunk gátvédelemmel, persze majd az adott szituáció dönti el, hogy lehetséges-e.

Az NST eredményem amúgy teljesen rendben volt, mocorgott is éppen a drágám, úgyhogy mindenki igen boldog volt.

Szombaton megyünk be, bevisz minket a szülőszobába, és akkor csinál újra NST-t is. Kedden meg majd dokihoz.

Adós vagyok (legalábbis magamnak) még egy cirkuszos bejegyzéssel. Múlt hét szombaton voltunk, két kölcsöngyerekkel együtt. Hát, én nem mondom, hogy biztosan 3 gyerekünk lesz. :) Na jó, a két kölcsöngyerekből a kislány felér 3 fiúval, szóval tulajdonképpen hősként viseltük az egész napot.

Maga az előadás, hát hogy is mondjam vegyes volt, a nemzetközi cirkuszfesztivál magyar résztvevőit néztük meg egy külön magyar bemutatón. Alapvetően amatőr versenyprodukciók voltak, de volt egy-két nagyon jó, azok vitték az egész műsort. A többi pedig tölteléknek jó volt. :) A gyerekeknek tetszett, és hát végülis ez volt a cél, hogy ők jól érezzék magukat. :)

Hazafelé Ikeáztunk egyet, aztán hazavittük a barátaink gyerkőceit Komáromba, ott még elcsicseregtünk, így este értünk haza aznap.

Ez a hét nyugisan telt, mindössze egy szülői értekezlet tarkította szerdán. Leginkább a farsangról volt szó, ami febr. 12-én lesz. Be fognak öltözni csoportosan is a gyerekek, és egyénileg is. Ez tényleg nagy ötlet volt, ezúton is köszönöm a túlbuzgó anyukáknak, mert így kétféle jelmezről kell gondoskodni.

A csoportos az egy focicsapat lesz, a fiúk lesznek értelemszerűen a focisták, a lányok a pom-pom csapat tagjai, a két tanítónéni pedig a bírók. Egy apuka megígérte, hogy megpróbál segíteni mezeket szerezni. Jó lenne, ha sikerülne.

Egyéni beöltözés is lehetséges, így hát persze, hogy az én fiam sem szeretne lemaradni a többiektől. Temérdek jó ötlete támadt, minek is öltözhetne be, pl. sikoly, vámpír, szellem. Aztán kiegyeztünk egy bankrablóban. A rejtett agresszió tűnik elő az én áldott jó fiamból, úgy látom. :) Mire jók az osztálytársak, ha nem arra, hogy egymást túllicitálják a hülyeségben (is). :)

Úgyhogy ötleteket a szerkesztőségbe várok, hogy hogyan is néz ki egy bankrabló (munkám során hálistennek sosem találkoztam még velük). Eddig annyi az ötletem, hogy kap egy fekete pólót, fekete nacival, veszünk neki egy símaszkot, amin csak a szeme, szája látszik ki, meg valami kis zsákot szerzünk, jó kis dollár jelet varázsolunk rá, úgy lesz a tuti. :) Meg hát természetesen valami fegyvernek látszó tárgyra is szükség lesz. Ez így vajon elég?

Kaptunk egy papírt, hogy jelöljük be mit vállalunk a farsangi bállal kapcsolatban. Küldünk be tombolatárgyat (használt nem lehet), vagy sütit küldünk be, amit eladnak a büfében, vagy munkánkat ajánljuk fel (szendvicskészítés, árusítás stb.). Mivel olyan verzió nem volt, hogy köszi, 38 hetes terhesen nem kívánok ott hömpölyögni a forgatagban, így azt hiszem a kímélőbb tombolatárgy-beküldésnél maradok.

Alig várom a farsangot... mondtam már? :)

Ez meg itt egy kép a cirkuszi manókról. :)

Tegnap aztán későn este már a megszokott intenzitással mocorgott a picikém, igaz kicsit másként. Szerintem már elkezdett beilleszkedni a buksijával, ezért érzem másként.

Ma is éreztem már sokszor, úgyhogy biztosan minden rendben van odabent. :)

Egy kicsit aggódok. Valahogy tegnap óta visszafogottabb a baba mozgás terén. Kétszer is hallgattam azóta a szívhangját, teljesen rendben van, 120-130 körül mozog, mindig ennyi szokott lenni, amióta csak mérhető a kis szívdobogása. Úgyhogy elvileg rendben van.

Éreztem mondjuk délelőtt is, délután is, de csak pár rúgás és aztán csend. Igyekszem nem túlparázni, úgyis mindig mindent túlaggódok. Azért figyelek, abból baj nem lehet. :) Az is lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy hozzá voltam szokva, hogy elkényeztetett, mert tényleg esténként ha beindult képes volt egy órán keresztül parádézni, innen oda forgolódni. Most meg mozog időnként, de nem ilyen hosszasan. De ha mozog és a szívdobogása is oké, akkor nincs baj, ugye? Ugye-ugye-ugye??? Tudom, hogy belefér, hogy így a végén már kevésbé mocorogjon, de azért akkor is, na! Ne hozza rám a frászt, jó lesz ha már most leszokik erről a kiskölök. :)

A hasam formájából úgy tűnik, hogy talán elindult lefelé a bébi, talán már be is helyezkedett a buksijával.

Beszéltem ma a szülésznőmmel, jövő héttől már NST-re kell majd járnom, egyeztettünk is rögtön egy időpontot keddre.

Volt ma itt a védőnő, környezettanulmányt készíteni. Beszélgettünk, szülésről mondott egy-két infót, semmi extra nem hangzott el. Aztán sietve távozott, mert egy anyuka hívta, hogy leesett a babájának a köldökcsonkja és vérzik. Olyannyira sietett, hogy még a telefonját is itt felejtette, Tibi vitte utána a rendelőbe.

Hihetetlen, hogy már csak bő 4 hét... vagy talán annyi sem? Ki tudja. Elvileg két hét múlva már jöhet, ha akar. Mindenesetre a férjemmel a fogadást megkötöttük, nem tanul semmiből, eddig minden ilyen fogadást én nyertem. :) Pl. azt is, hogy kisfiút vagy kislányt várunk... nagyon nyerni akar tőlem valamit, nem adja fel. Hehe. :)

Bencém kicsit taknyos, egyáltalán nem vészes, de azért fújogatni kell, egyelőre még csak vizes cucc jön. Gyorsan nyomtam egy kis Fenistil cseppet belé, meg kapja a Béres csepp-C vitamin párost.

Ültetés volt az osztályban, kicsit átrendezték őket, sok volt a csicsergés. :) Nem élte meg tragédiaként, azt mondta a szerelméhez így is közel maradt, úgyhogy teljes a lelki béke.

Tegnaptól feloldották a látogatási tilalmat a kórházban! Én annyira örültem, mintha kb. azt mondták volna, hogy mától nem fáj a szülés. :)

Annyira más így készülni erre az eseményre, hogy tudom, hogy mindvégig ott lehet mellettem a férjem. Úgy érzem így dupla energiám van. :)

A kedvesem is nagyon boldog, félt, hogy kihagyják őt ebből a nagy dologból.

Nagy megnyugvás ez nekünk...

Elég korán, tegnapelőtt megkaptuk a fiatalúr első féléves értékelését. Összességében pont az amire számítottam, sok-sok kiválóval és leginkább a készségtárgyakból (rajz, technika) jól megfelelttel. Elégedettek vagyunk vele mi is, a tanítónénik is, meg is dícsértem az én okos nagyfiamat. Csak így tovább! :) Szorgalmával nincs gond, példás, szerencsére az esze is jó, úgyhogy remélem még jóideig nem lesz nagyobb problémánk.

Gyűjti a piros pontokat, már kétszer felkerült a tudás várába (50 pirosonként kerül fel a nevük). Rém büszke rá. :)

Aztán az is van, hogy szerelmes a drágám. Sokáig kerülgette a forró kását, mire bevallotta, mert addig kőkeményen tartotta magát ahhoz, hogy ők és R. csak barátok. Múlt héten aztán erőt vett magán, és elmondta a kislánynak is. :)

Tegnap viszont borzasztó letörten jött haza, mert a kislány másba szerelmes... hát nem egyszerű az élet én mondom, már 7 évesen sem... úgy sajnáltuk szegényt, ahogy teljesen magába temetkezett a bánatával. Annyira édes kis érzelmes manó, majd megzabáltam. Imádom! :) 

Szombaton megyünk majd a fővárosi nagycirkuszba, visszük magunkkal a barátaink két gyerkőcét is, már nagyon várja mindenki, remélem jó lesz! :)

A 35. hét közepén járunk, az időm vészesen fogy. :) 

Reggel voltam védőnőnél, délután pedig orvosnál. Továbbra is minden rendben velünk, jól vagyok, leszámítva azt, hogy gyakorlatilag már egyáltalán nem tudok aludni, mert vagy nem találom a helyemet, vagy éppen a 30 percenként aktuális pisi-körömet futom az éjszaka csendjében a sötét lakásban.

Babánk méretei teljesen megfelelnek a tőle elvártnak, a legfontosabbak, fejkörméret: 31,11 cm, az átmérője 8,87 cm (ez egy picit nagyobb mint kéne, de csak 1 héttel), a becsült súlya pedig 2506 gramm.

A veséjében még mindig ott a tágulat sajnos, de továbbra is tartja a doki, hogy nem kell miatta aggódni. Bízom benne, remélem nem lesz semmi gond!

A lepényem II. fokban érett.

A jövő hetet még megkaptam pihenésnek, utána pedig már el kell kezdenem járni az NST-re, egyelőre heti 1 alkalommal.

Eddig 5 kg-ot híztam, emiatt nagyon meg lettem dícsérve, mert ebből a baba, a lepény és a magzatvíz együttesen kitesz min. 4 kilót. A pocakom kerülete jelenleg 103 cm. Méhszájam továbbra is 2100, változatlan.

Megbeszéltünk a szüléssel kapcsolatos néhány infót, pl. hogy 3 perces fájásokkal ráérek bemenni, feltéve, ha nem folyik el a magzatvíz, mert akkor természetesen azonnal. Bencénél fájásokkal kezdtem, és végül 4 percesekkel értem be, úgyhogy reménykedem hasonlókban. :) A riadóláncot is megbeszéltük, előbb a szülésznőt hívom, aztán a dokit, nehogy téves riasztás legyen. Elméletileg mindehhez még van kb. 5 hetünk.

Kontrollra 3 hét múlva, a 38. héten kell majd mennem.

A látogatási tilalom egyelőre még tart, de az orvosom szerint pár héten belül ezt feloldják, igaz, még konkrétumot nem hallott erről a vezetőség részéről, de ő is nagyon reménykedik. Mi is. Mást úgysem tehetünk.

A babás cuccokat nagyjából már megvettük, már csak egy-két utolsó simítás van hátra. A kórházi pakkot is összetettem, ne akkor kelljen majd kapkodni, ha indulni kell, akkor már csak egy pár cuccot kell beledobni, amit mindennaposan használok és még nem tudtam elcsomagolni.

Végül a szokásos cuccban a szokásos pocakfotó, immár a 35. hétben...

Így a 33. hét vége felé kezdek egy kicsit megijedni attól, hogy mi lesz ha tényleg nem oldják fel addig a kórházban a tilalmat, ameddigre megszületik a picikénk.

Jelenleg úgy működik a dolog, hogy azt az icipici engedményt is elvették, ami volt. Ez az volt, hogy apuka ugyan be nem mehetett a szülőszobára, de egy ablakon át megmutatták neki a babát. Na ezt most oda csökkentették, hogy fel sem mehet az emeletre sem, lent a portán egy tv-n keresztül mutatják meg neki a babáját. Aztán 5 napig se kép se hang, és a legjobb eset az 5 nap... addig csak telefonon lehet érintkezni. Azt még nem is bánnám, hogy látogatni nem jöhetnek be a rokonaim, de a szülésnél nagyon szeretnénk, ha velünk lehetne a férjem. Nagyon-nagyon!

Értem én az óvatosságot, de ezt akkor is nagyon kegyetlennek tartom, egy szülő nőt nem szabadna ennyire magára hagyni.

Persze, úgysem tudunk semmit tenni, ha így lesz. Csak reménykedhetünk... eddig az tartotta bennem a lelket, hogy február végére csak vége lesz a járványnak stb., de ma mondta egy ismerősömnek a szülésznője, hogy addigra várják az újabb hullámot, így ne nagyon reménykedjünk ebben (sem).

Én a 36. héten beszélek legközelebb a szülésznőmmel, kíváncsi vagyok, hogy addig mennyit változnak a szabályok.

Pár napja picit gyakoribbá váltak az összehúzódásaim, de figyelgetem, nem mutatkozik benne rendszer, és nem tart tovább 30 mp-nél, úgyhogy ezt még betudjuk Braxton-Hicksnek. Egyébként jól vagyok, jól érzem magam, a kisbabánk nagyon aktív, elképesztő mozgásokat végez odabent, nagyon jókat szórakozunk rajta. :) 

Bálban voltunk, kihasználva az alkalmat, hogy Bence az apukájánál van, nekünk pedig valószínűleg jövőre már babás elfoglaltságaink lesznek, így a szilveszterezés kimarad az életünkből. Jönnek helyette viszont újszerű, izgalmas dolgok, már nagyon várjuk! :)

Néhány kép a barátainkról és rólunk. :)

Még indulás előtt. :)

A leendő keresztszülők. :)

Szerelmemmel. :)

A Szentestét itthon töltöttük, meghitten, hármasban. (vagy négyesben?) :)

Íme a csodaszép karácsonyfánk:

Karácsony első napján a komáromi rokonokat látogattuk meg, anyósomékat és a férjem nagymamáját. Ezzel el is ment a napunk, de nagyon jól éreztük magunkat.

Karácsony második napján mi itthon voltunk, Bence pedig az apukájánál ebédelt, és ott töltötte a délutánt.

Vasárnap mentünk Győrbe a nővéremékhez, készült ott pár kép is. :)

Miután elbúcsúztunk a nővéreméktől bementünk Győr belvárosába, csodaszép ilyenkor karácsony környékén (is), sétáltunk egyet a kivilágított sétáló utcában és ittunk egy-egy finom forró csokit, puncsot. :)

A szokásos pocakfotó, a szokásos helyen és ruhában. :) Növekszünk... :)

Mindenkinek nagyon boldog, békés, meghitt Karácsonyt kívánunk!

Tegnap voltam orvosnál, és szerencsére minden a legnagyobb rendben a kisbabánkkal. Szépen fejlődik, a súlya, méretei az átlagosnak felelnek meg, talán egy icipicit nagyobb, de ez már valószínűleg az egyéni különbségek miatt van így, elvégre születnek 3 kilós és 4 kilós babák is. Naptár szerint tegnap volt 30 hét 3 napos, az uh alapján pedig 30 hét 6 napos, szóval mindössze 3 napnyival nagyobb az ilyenkor elvártnál. :) Becsült súlya kb. 1670 gramm, teljes hossza kb. 41 cm, ezek is teljesen megfelelnek az elvárásnak. Mostantól fog majd nekiállni hízni, hetente átlag 20-30 dkg-ot, úgyhogy mire legközelebb, 4 hét múlva megyek már biztosan 2 kg feletti lesz. Ja, és koponyavégű fekvésben helyezkedik el, Isten tartsa meg jó szokását!

Az arcocskáját most nem sikerült meglátnom, mert mindkét kezét az arca elé tette, a doki szerint dupla ellenállást tanúsított. :)

Így most 3 nappal előrébb került a szülés várható időpontja is, febr. 24-re, dehát ez úgyis olyan, hogy ő majd tudja mikor szeretne jönni, írkálhatnak a papírokra mindenfélét. :)

Nagyon-nagyon sokat mocorog, nem hagy aludni, de ennek ellenére is imádjuk. :)

Emellett készülünk a karácsonyra, tegnap elkészültünk Bencével a mézeskalácsokkal, kidíszítettük őket, már dobozban várják, hogy elajándékozódjon egy részük. Ma talán az egyik sütit megsütjük, hogy ne mindent holnap kelljen, de a főzés-sütés oroszlán része az holnapra marad.

A Szentestét itthon töltjük, hármasban, a többi napon pedig rokonlátogatunk, minden napra jut valaki, mamák, dédi, tesómék.

A hó ugyan elolvadt, de mégis úgy érzem, ez lesz életem legszebb karácsonya. :)))) 

Íme, pár nappal öregebb lettem, és Bence is jobban van. :) Köhög még, de ez eltart még egy ideig, mire teljesen elmúlik. Amúgy meg tök jól van, tud rosszalkodni is meg minden ami ehhez tartozik... :)

Elkezdtünk leckét pótolni, és persze ezerrel készülünk a karácsonyra, mára tervezem a mézeskalács sütését.

Múlt pénteken céges karácsonyi vacsorán voltam Tatán, az étterem nagyon impozáns volt, az étel viszont nem annyira, elvesztek a külsőségek között. De az én étvágyamnak épp megfelelt az adag is, és végülis majdnem mindent megettem. :) Jó volt kicsit kimozdulni, a kollegákkal lenni. :)

A pocakom egyre nagyobb és egyre kerekebb, a kis grillcsirkém pedig egyre kevésbé hagy engem aludni. Beléptünk a 31. hétbe, a heteink már igencsak meg vannak számlálva... várom is, meg nem is, élvezem nagyon ezt a 2 az 1-ben állapotot, de várom is már nagyon, hogy megpillantsam és karomba vegyem a kis drágaságot... :)

Ma sűrű napunk lesz, mindjárt indulok a védőnőhöz, aztán egy kis ügyintézés az államkincstárban, bevásárlás, főzés, délután pedig még valószínűleg Komáromba is megyünk.

Nem jártam messze az igazságtól a hörgyőgyulladással, igaz ez más picit, krupp. A halom gyógyszer mellé kaptunk Rectodelt kúpot, sajnos már ismerem, kifejezetten az ilyen kruppos rohamokra való. Este is értekeztem a doktornővel telefonon, reggel is hívnom kell, hogy hogyan telt az éjszakánk. Ettől függően vagy holnap, vagy holnapután kívánja újra látni.

Mivel erre a hideg levegő a legjobb orvosság, így aludhatunk nyitott ablaknál. De jól felöltöztünk, úgyhogy megfázni tutira nem fogunk, és remélem, hogy ez használ... egyedül vagyunk, a férjem éjszakás ma is, holnap is, úgyhogy remélem nem lesz semmi gáz.

Szegénykém egész nap fekszik, alszik, mint a lőtt nyúl, percekre van csak ébren, amikor iszik egy picit, és pisil. Ma kaját sem tudtam belédiktálni, holnap már muszáj lesz valamit, mert ez a sok gyógyszer nem mehet éhgyomorra, meg hát amúgyis, kell az energia.

Szeretnék egy pár nappal idősebb lenni.

A kis hétévesem lebetegedett. Tegnap délelőtt még csak köhécselt, éjszakára meg szépen befulladt nekem. Csak a harmadik hörgőtágító szuszi adagjára reagált, addig csak fulladozott szegénykém, kapkodta volna a levegőt, ha tudta volna. Nagyon megijedtem, szerencsére nagyon régen volt ilyen rohamja. :( Pillanatok alatt felszökött a láza éjszaka egészen 39-ig, azóta is tartja magát a 38,5 körüli ponton. Mélyről köhög, azt hiszem hörgőgyulladás lesz ez. Bágyadtka, fekszik, teázik.

Már beszéltem a doktornővel, nemsokára megyünk hozzá.

Merthogy már itt tartunk. Még kettőt pislantunk és kibújik ez a kisbogyó. :) Minden rendben velünk, babuskánk sokat mozgolódik, kedvenc esti programunk, hogy azt lessük milyen pörgés-forgásokat rendez le a pocakomban. :) Teszi mindent anyukája és apukája nagy-nagy örömére. :)

Ami viszont aggodalommal tölt el, hogy a múlt héten hívott a szülésznőm, hogy a látogatási tilalom mellé bevezették a megyei kórházban, ahol én is szülni fogok azt, hogy nincs apás szülés. Még az emeletre sem engedik fel az apukákat. Jelenleg úgy működik, hogy ha megszületik a baba, anyuka szólhat mobiltelefonon az apukának, a portás felengedi, és egy pillanatra ablakon keresztül megmutatják neki a babát, de anyukával nem is találkozhat, mert a szülőszobára és az osztályra is tilos a bemenet. Egyelőre semmilyen engedmény nincs, az oltott apukákat sem engedik be, senkit az égvilágon.

Elég jól beparáztam ettől, merthogy egyrészt beleborzongok a gondolatba is, hogy esetleg tökegyedül kell szülnöm, másrészt pedig a kedvesem nagyon-nagyon szeretne jelen lenni a kisfia születésénél. Azt mondta, majd beöltözik vegyvédelmi felszerelésbe, mint Dustin Hoffmann a Vírus c. filmben. :) 

Persze, értjük mi, hogy végső soron a mi védelmünket szolgálja, de megfelelő védőruházat esetén tehetnének engedményt, azért egy szülés mégiscsak a legfontosabb történések egyike... és ha kimaradnak belőle az apukák, később már nem lehet pótolni. Másrészt meg az eü. dolgozók, kezdve az orvostól a nővéreken át a takarítónéniig is ugyanúgy bevihetik a vírust, mivel nekik sem kötelező az oltás. Meg ugyebár az oltott ember is hordozhat.

A főorvos egyelőre nagyon szigorú, nem enged, de nagyon reméljük, hogy a hátralévő hetek még elegendőek lesznek ahhoz, hogy csituljon ez az egész járvány, és mire én odakerülök, már gond nélkül szülhessünk "együtt".

Kismama szaktársakkal :) konzultálva egészen eltérő a különböző kórházak gyakorlata, van ahol még simán beengednek látogatókat is, van ahol csak oltott apukákat és van ahol csak annyit kell igazolni, hogy a kismamával egy háztartásban élnek (ennek mondjuk nem tudom virológiai szempontból úgy mégis mi jelentősége van).

Kéretik drukkolni. :)

Dokihoz majd jövő héten megyek.