Kincseim

Ádám 2 hónaposan 5010 gramm és 59,5 cm hosszú. Ma voltunk a védőnőnél, ő mérte ezeket az adatokat, mi ugyanis múlt héten visszavittük a mérleget a bababoltba, ahonnan kölcsönöztük. Már régen nem mértem a szopikat, igazából csak az első 2 hétben méregettük, amíg sárga volt a drágám, akkor muszáj volt tudni, hogy mennyi a fehérjebevitel, azóta csak hetente méregettük a gyarapodását.

Imádnivaló kis boldogság-gombóc, minden érdekli, mindenre figyel, és akkora, de akkora mosolyokkal ajándékoz meg minket, hogy csak na! Kapott a kiságy fölé egy zenélő-forgót, nagyon szereti, olyan üdvözült arccal tudja nézni, és hatalmasakat mosolyog, gügyög a rajta lévő plüssöknek. Zabálnivaló kis angyal! :)

Bence pedig továbbra is nagyon boldog, hogy kistestvére van, hálistennek, nem csak az első heteknek szólt az öröm. Bence egy valódi kincs, egy áldás nekünk, annyira kedves, szeretnivaló kisfiú, és olyan szépen ki tudja fejezni az érzéseit, mind szóban mind pedig tettekkel. Ez egy fiúnál nagy kincs, örülök neki, hogy nem durvult el az osztálytársak hatására sem. Persze már korántsem az a kis nebáncsvirág aki még ovis éveiben volt, bőven van benne zsiványság és furfang, de csak egészséges mértékben.

Imádok minden egyes napot amit a két kismanómmal és a szerelmemmel tölthetek. Kívülállónak ez biztos sziruposnak tűnik, de én tényleg így érzem, minden egyes napunkért hálás vagyok a sorsnak. Ők a mindeneim.:)

A hétköznapok telnek, mindig van valami kis apró elfoglaltság, most szerdán pl. védőoltásra megyünk, azt mondjuk nem annyira várom, dehát ezeken is túl kell esni. A hétvégét Komáromban töltjük anyósoméknál, most lesznek a komáromi napok, majd kinézünk valamelyik rendezvényre. Néhány távolabbi rokon is jelezte, hogy ha ott leszünk, akkor eljönnének oda babanézőbe. Meglátogatjuk majd a barátainkat is, illetve tervezzük, hogy ha már ott vagyunk, akkor vasárnap elmegyünk istentiszteletre, és utána megbeszéljük a lelkésszel a közelgő keresztelőt.
Úgyhogy egész biztosan nem fogunk unatkozni. :)

A bejegyzés végén pedig két kép a legfrissebb Kincsünkről.

Íme, a rácsodálkozás arra, hogy ez a zenélő-forgó csoda micsoda klassz találmány. :)

Zabálnivaló. Annyira jó látni, ahogy nyílik a kis értelme. Már sokat mosolyog, imádja, ha játszunk vele (még jóhogy, van esze :) ). Amikor izgatottá válik a játéktól, vagy valami érdekeset lát, akkor egyből elkezd járni az összes keze-lába, a szájával o betűt formál, és valamiféle babahangok is jönnek ki a torkán, ebből egyetlen beazonosítható az "eőőő". :)

Minden érdekli, figyel, reagál, szóval okos mint a nap. :)

A ciciztetés még mindig igény szerint zajlik, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy úgy átlag 2,5 órás kihagyások vannak a szopik között. Van, amikor már 2 óra múlva újra rákéredzkedik, de ha elalszik, akkor 3 órát is kibír, ezért ez az átlag.

A gyarapodása is remek, 7 hetesen a kismanó 4500 gramm. Nem vékony, nem dagi, éppen jó. :)

És persze imádjuk. :))) 

Eltelt a húsvét, meg úgy általában telnek a hetek, alig vagyok gépnél.

Nagyon sokat csavargunk, amikor a férjem nem dolgozik, élvezzük a jó időt, a barátaink is szinte minden héten meglátogatnak minket, vagy mi megyünk éppen hozzájuk.

Ha meg dolgozik akkor meg elég csavargás nekem az, hogy reggel összekészítem a bandát, elvisszük Ádám babával Bencét a suliba, hazajövünk, felhurcolkodunk, aztán délutánra újra. Ha jó idő van a suli után szoktunk még egyet sétálni.

Ma megszületett A. barátnőm kisfia, ha hazajönnek és eltelik az első hónap biztosan sokat átjárunk majd hozzájuk, vagy ők hozzánk.

Sokat vagyunk anyósoméknál is, vagy ő jön át hozzánk unokázni. :) Imádja, érthető módon. :) Apósom is, csak ő más módon, ő a kerti játékokat jelölgeti be az akciós újságokban, amiket jövő nyárra meg akar venni. :)

Bence egyre nagyobb, csak ámulok és bámulok sokszor, hogy micsoda okos nagyfiam van.

Az iskolában is remekel, soha nincs rá panasz. Rengeteg barátja van, nagyon szívesen jár suliba, és olyan jó érzés ez. A félős, visszahúzódó Bencének, aki még az ovi elején volt, 4-5 évesen, már nyoma sincs. Felszabadult, kiegyensúlyozott, csúcsszuper. :)

Boldogok vagyunk. Csak így, egyszerűen.

Ez a kép húsvétkor készült a tesóméknál. Talán még nem is tettem fel olyan képet, amin csak mi ketten vagyunk Ádám babával. :)

Igaz kicsit megcsúszva, mert 3 napja, azaz kedden volt 1 hónapos a mi kis gyöngyszemünk.

Egy hónaposan 3.790 gramm, ami a legalacsonyabb súlyától számítva, amivel hazajöttünk a kórházból (2.990 g) kereken 800 gramm gyarapodást jelent, ami több mint szuper. :) Szépen szopizik, igény szerint kapja a cicit, és hát mit mondjak elég nagyok az igényei. :)Nem mennyiségben, mert bár már nem mérem, de érzem/látom, hogy nem szív egyszerre sokat. Neki inkább a közelség, a cicizés szertartása a fontos, de az napi százszor. :) 

A hosszát elég nehéz megmérni, de nőtt biztosan, most kb. 54 cm lehet, ez 2 cm növekedést jelent.

A héten zömében én hozom-viszem Bencét, de egész jól elboldogulunk, bár nem tagadom elég nagy macera a reggel, hogy úgy végezzek a reggeli szopival, hogy időben elkészüljünk. Általában 5.45-kor kelek, Ádám cicire pattan, kb. fél 7-ig, és utána kelek ki az ágyból sürögni-forogni, Bencét készíteni, reggelit adni, tízórait csomagolni, nyüstölni, hogy egyen, mosson fogat, öltözzön stb. Aztán miután mindenki felöltözött - ki segítséggel, ki anélkül - elindulunk kb. 7.20-kor a suliba. Lent kivesszük a garázsból a babakocsit, majd odaérünk 5 perc alatt, aztán mi jövünk is vissza. Sok-sok macera pár percért. :) Dehát ez ilyen. Kezdünk belejönni, szép lassan kialakul ennek a rutinja is.

Ma a barátnőmnél (aki egyben kolleganőm is) voltunk délelőtt, aki nemsokára szülni fog, már nagyon izgulok érte. :) Nemrég költöztek új lakásba (szerencsére maradtak itt a közelünkben), most voltam azóta először náluk.

Mára még a konyha takarítását terveztem, aztán nemsokára mehetünk is Bencéért. Nem lesz itthon hétvégén, megy apázni. Bár lehet, hogy holnap délutánra visszakérem, mert megyünk a barátainkhoz (akik majd a keresztszülők is lesznek), és Bence is nagyon szeret ott lenni, mert a két kisgyerekükkel jókat játszanak mindig. Majd megbeszélem az apjával mit szólna hozzá, szerintem nem lesz ellenvetése. Meg persze Bencét is, hogy van-e kedve. :)

A végére hoztam két képet, az egyik még múlt héten készült, amikor a fent említett barátaink voltak itt nálunk, a gyerekek körberajongták a kisbabát. :)

Ez pedig egy reggeli pillanatkép, amikor összebújtak a gyerekeim, és így bámulták egymást. Olyan édesek! :)

Ha már ideültem még gyorsan leírom azt is, hogy tegnap elvittem Bencét egy szemészhez. Egy éve van szemüvege, így mindenképp szerettem volna, hogy megnézzék, javultak-e esetleg valamennyit azok a szemecskék. Szerencsére igen. :)

Elegendőek lesznek picivel kevesebb dioptriás lencsék, viszont kombinált kell, cilinderes. Megkaptuk a receptet valamelyik nap elsétálok majd a gyerekekkel az optikába megrendelni. Új keretet nem szeretnénk, mert Bence nagyon szereti a mostanit, de egy kicsit majd rá kell újra igazítani, mert sokat nőtt az elmúlt évben, és nem úgy áll már rajta, ahogy kéne.

Nagyon ügyes volt, igazi nagyfiúként viselkedett, együttműködött a doktor nénivel. Büszke voltam rá. :)

Ja, hétfőn pedig elmentünk moziba, csak mi kettesben az elsőszülött fiammal. :) Igyekszünk olyan programokat is csinálni, ahol ő van a középpontban, hálából, amiért ennyire jól kezeli a kistesó érkezését. Tényleg, soha nem csinál ügyet abból, hogy a picivel jóval több időt kell foglalkozni. Féltékenységnek, irigykedésnek nyoma sincs, és ennek nagyon örülünk. Persze nem csak hálából tesszük mindezt, hanem, hogy érezze, hogy ő attól, hogy testvére született, egy fikarcnyit sem lett kevésbé fontos, mint előtte volt. Múlt héten a férjemmel voltak színházban, hétfőn pedig velem nézte meg a moziban az Alice Csodaországban-t. Nagyon tetszett mindkettőnknek, Johnny Depp amúgyis favoritom volt mindig. :)

Azok borzasztóak. Nem tudom miért, de a mi legkisebb gyöngyszemünk nappal mint egy angyal alszik a két szoptatás között, ha mégsem alszik, akkor nézelődik, vagy ha esetleg sírásra is görbül a szája, akkor nagyon könnyen megvígasztalódik.

Nem így megy ez az éj leple alatt. Eddig tuti módszer volt a cici, az bármilyen búját képes volt feledtetni, de az elmúlt éjszaka már ez sem volt elég. Sem az éjjeli séta-túra a lakásban, sem a pocak-simi, sem a karba vett ringatás nem elég hatásos. Alighanem hasfájós lehet, bár ez sem mindig egyértelmű, mert van amikor úgy sír, hogy lila a feje és felhúzza a lábait, feszeng, na ilyenkor biztos vagyok benne, hogy a pocakfájás a ludas. De van, amikor csak úgy szimplán sír, mert az tök jó. Én meg persze kénytelen vagyok felvenni, járkálni, könyörületért rimánkodni, hogy Bence ne ébredjen fel. Mert hiába alszanak külön szobában, aki hallott már csecsemőt úgy istenigazán sírni, azt tudja, hogy egy ajtó az nem éppen hangszigetel. :) 

Szopival szerencsére minden rendben, úgyhogy biztos nem készül éhen halni a drágám.

Hát, ezért vagyunk mi mostanában zombik. :)

A figyelő (nyuszi)szemek:

Picikénk a mai csupasz mérlegelésen 3.390 gramm volt. Ez egyrészt azt jelenti, hogy visszanyerte a születési súlyát (a sárgaság miatt kicsit később, mint általában az újszülöttek), másrészt túl is teljesítette az elvárt heti 100 gramm gyarapodást, mert a múlt hét szombathoz képest 220 grammal több. Úgyhogy szuper-szuper. :)

Anyósom ma érkezett haza Stockholmból, kint volt több mint két és fél hónapot a sógornőméknél. Ma csodálta meg élőben először a második kisunokáját. Nagy sikere volt a kislegénynek. :)

Holnap megyünk megmutatni Őt a Dédinek, aki már 88 éves, és nem tud eljönni meglátogatni őt, így mi megyünk, ez természetes.

Bence nagyon élvezi a nagytestvér szerepét, imádja Ádámot, folyton puszilgatja, simogatja, sürög-forog körülötte, féltékenységnek nyoma sincs, egyfolytában szeretgeti. Nagyon édesek, imádom őket! :)

Végül egy ma esti kép, szopi utáni böfiztetés közben a Szerelmeimről. :)

Az elmúlt napok eléggé bővelkedtek tennivalóban. Autóvásárlás közepén vagyunk, eladjuk a régit, és veszünk egy újat, egy picit nagyobbat. Az új Chevrolet Cruze-t néztük ki, minden tekintetben nagyon tetszik nekünk. Tágasabb a csomagtere is, ami jól jön, mert a tavalyi nyaraláskor is már csak élével fértek be a dolgok, most meg ugye már eggyel többen vagyunk, plusz babakocsi stb...

Annak a felszereltségnek amit választottunk nagyon-nagyon szép a belseje is, igen elegáns, mindkettőnknek nagyon tetszik. Illetve mindhármunknak, mert Bencének is, bár ő még csak képen látta. Ádámnak meg még eléggé mindegy, melyikben szundikál nagyokat. :)

Ha minden jól megy, a jövő hónap elejére meglesz, és akkor megválunk az eddig hőn szeretett autónktól. Szeretjük, nincs vele amúgy baj, csak már 6 éves, épp eljönne az ideje, hogy sokat kell rá költeni. Már megvan rá a vevő, még az új árára alkudozunk a szalonnal. :)

Tegnap megejtettük az első városi körutat a picikénkkel, az államkincstárban intéztük el a családi pótlékot és az egyszeri anyasági támogatást, aztán beugrottunk a bankba, mert ott is kellett intézkednem a Tgyással kapcsolatban. Persze mindenki megcsodálta az angyalkánkat, mi pedig büszkén feszítettünk. :)

Az éjszakáink elég zűrösek, úgy néz ki hasfájós a kisfiam, szegénykémre időnként rájön a fékevesztett sírás, felhúzza a lábait, vörösödik a kis feje, és keservesen sírdogál. Egyetlen szerencse, hogy cicin azért még így is sikerül megnyugodnia. Más praktika nem jött be, hiába simiztem, masszíroztam, tornáztattam.

A napjaink lassan rendeződnek, már másra is van időm szopin kívül, persze nem nagy dolgokra, de jut időm főzni, vasalni, Bencével tanulgatni és az egyéb korábbi dolgokra. Persze még mindig nagyon hálás vagyok a férjemnek, aki továbbra is nagyon sokat segít, lesi a kívánságomat, és tényleg amiben csak tud segít. Még egy hétig vagyunk így együtt, aztán utána ő is visszaáll a dolgos hétköznapokra.

Most hirtelen ennyi, mennem kell, szopi-idő van. :)

Minden nagyon szépen alakul.

A sárgaságot azt hiszem elfelejthetjük, és az én kis drágám végre eszik normálisan. Egyre többet éber, szopi előtt kb. fél órával általában magától ébred fel, és ami nekem nagyon szokatlan és furcsa, hogy nem kezd egyből fékevesztett sírásba, hanem nézelődik. Bölcsen, értelmesen, tudományosan, mint egy kis professzor. Hogy imádjuk, az nagyon enyhe kifejezés. :)))
Most átlag 40-50-60-akat szopizik, de ma pl. kétszer is 70-et. Mint minden este ma is beszéltem a gyerekorvossal, aki nagyon megdícsért minket, hogy sikerült ezt az időszakot mindenféle pótlás nélkül megoldanunk (még vizet sem kap, csak anyatejet) és mostantól nem kell hívnom esténként. Azt mondta már nem lesz gond, remélem igaza lesz! :) Feloldozott a súlyméregetés alól, elég ha hetente tiszta súlyt mérünk, és azt megkonzultáljuk vele. Azt hiszem mi azért még óvatosságból egy pár napig méregetjük, aztán majd elhagyjuk...

Ma volt esedékes a tiszta súly mérése, mert épp egy hete tértünk haza a kórházból, 2.990 grammal. Ma pedig 3.170 gramm a mi kis Ádámunk, azaz 180 grammot hízott 1 hét alatt. Nagyon örülünk. :)

Bence is jól van, még köhög, de már csak keveset, hétfőn mehet suliba! :) Várja már, nehezen tudott itthon mit kezdeni magával.

Végül pedig egy tegnap esti kép a gyönyörűségről. 

Nem akarom elkiabálni, de talán lassan kezdünk beleszokni a 0-24-ig tartó szolgálatba. :) 

Mivel keveset eszik Ádám az aluszékonysága miatt, így muszáj őt éjszaka is ébresztgetni, nem lehet rábízni, hogy majd felébred ha éhes, mert sajnos nem ébred. Az ilyen kis picurkák, ha sárgák képesek még éhesen is aludni. Úgyhogy este szopizik még egyet 11-kor, utána beállítjuk az ébresztőt 2-re és 5-re, hogy akkor mindenképp egyen. Napközben is kb. 3 óránként eszik. Muszáj volt erre ráállni, mert volt, hogy óránként tettem cicire, és épphogy cicizett két percet, már el is aludt, 5-10 grammok után kidőlt. A 3 óra alvás után azért már van annyi ébrenléte, hogy egy 40-et kiszív, a többit kanállal szoktuk neki pótolni abból a tejből amit utána lefejünk. Muszáj minden cicizés után lefejnem a maradékot, mert ha az agy beáll arra, hogy csak ennyire van szükség, mint amennyit kiszív, akkor nem is lesz több tejem. Márpedig az nekünk kell. :) Cumisüveget nem adunk, ezért kanállal pótolunk. Félünk, hogy utána leszokna a ciciről, mert abból könnyebben jön az anyag. Igaz elég körülményes éjjel kettőkor az alvó újszülött szájába kanalazgatni, de kitartunk. :)

Nem érjük el még így sem azt a mennyiséget, amit így, 10 naposan "illik" megenni, de legalább már növekvő tendenciát mutat. Nagyon-nagyon remélem, hogy most már múlóban a sárgaság... A gyerekorvossal napi kapcsolatban vagyunk, minden este beszélünk, ezt is ő javasolta, hogy ha nincs energiája kiszívni elegendő tejet, akkor szívja ki amennyit tud, és a többit kanállal kapja meg.

A tea mellett elkezdtem szopogatni egy homeos bogyót is, szintén tejserkentő.

Bence jobban van, már nem lázas, tegnapra viszont begyulladt a szeme, de mire a férjem elment feliratni szemcseppet, kiváltotta, és hazaért bele, addigra el is múlt neki. Vagy magától, vagy a kamillától amivel áttörölgettem a szemecskéjét. Igaz még ma reggelre is csipás volt, úgyhogy azért cseppentettem neki abba a szemébe, tegnap is, ma is. Lehet a gyógyszerre reagált így, volt már ilyen korábban is.

Mivel nem lázas, elengedem hétvégén az apjához, mert legközelebb csak újabb 3 hét múlva tudják elvinni. Az antibigyót még kapja, de azt ők is be tudják adni neki.

Én majd hétfőn megyek fogorvoshoz, akkor fejezi be a fogamat, ami a szüléskor bedurrant. Van még egy-kettő aminél tömést kéne cserélni, lehet, hogy akkor megkérem, azoknak is álljunk neki, még meggondolom...

Bence talán kicsit jobban van, bár tegnap este 39,4 volt a láza. Ment is szegénykém a hűtőfürdőbe. Makacs ez a vírus ami megtámadta. Most már két napja szedi az antibiotikumot, lassan el kell kezdenie javulni. Vannak amúgy a napnak olyan szakaszai, amikor teljesen jól van, láztalan, és csak a köhögés emlékeztet arra, hogy beteg, de aztán jönnek olyan órák, amikor meg igen szarul van szegénykém. Ilyen volt a tegnap kora este is. De a hűtőfürdő és a lázcsillapítók hatására aztán teljesen lement neki a hője, estére már rendben volt.

Ádám baba szépen ügyeskedik a szopival, bár egyelőre az aluszékonysággal még mindig küzdünk, ébresztgetni kell a cicin, úgyhogy szekáljuk rendesen. :) De muszáj, mert a sárgaság meg csak akkor fog szépen elmúlni, ha sok-sok fehérjét visz be a tejecskével.

Így marad a kegyetlenkedés, úgy mint talpcsiki, nózipiszkálás és társai.

Imádott Kincseimről ez még a hazajövetelünk napján készült:

Itt pedig egy töprengő hajasbaba. Imádjuk. :) Az apukája csak úgy nevezi, hogy napocska, mert úgy állnak szét a hajacskái mint ahogy a nap sugarai tűznek. :)

Az egész azzal kezdődött, hogy hétfőn, az NST-n eldöntötte az orvos és a szülésznő, hogy a babának meg kell születnie, mert már kockázatos neki bent maradni. Bő két ujjnyira voltam ekkor nyitva, a magzatburok boltosodott, és mivel már két hete voltam ennyire nyitva, így a fertőzésveszély nagy volt. A döntés tehát megszületett, másnap megszületik.

Este persze már nagyon izgatottak voltunk mindannyian, mert tudtuk, hogy reggel 7-re ott kell lennünk, és onnan már csak babával jövünk ki. :) Éjjel aztán megfájdult a fogam. Nem akartam elhinni, hogy mindez épp most történik. Az arcom is feldagadt tőle. Próbáltam kezelgetni szegfűszegolajjal, borogattam. Gyógyszert bevenni nem mertem már, mert amúgysem szedtem a terhesség alatt semmilyen fájdalomcsillapítót, de mivel éhgyomorra kellett mennem, így már nem mertem magamba gyógyszert tömni, ki tudja nem lesz-e hatással arra, hogy ha valamit kapnom kell szülés közben stb.

Szóval szépen végigszenvedtem az éjszakát vele. Ráfogtam, hogy biztosan a stressz miatt, és majd elmúlik a szülés után. Hogy nem így lesz, ezt ekkor még nem sejtettem...

Reggel korán kelt a család, Bencét elvittük a nagymamához, elköszöntem tőle, és 7.00-kor már a szülőszoba ajtajában várt minket Rita, a szülésznőnk. Megkezdődött az előkészítés, először NST-re tettek, vérnyomást mértek stb. Ezután következett a beöntés, a borotválásra nem volt szükség, mert azt előtte este itthon elintéztem.

Amikor ezekkel végeztünk, bekísértek a szülőszobába, és oda már beengedték Tibit is. Onnantól kezdve végig együtt lehettünk, aminek rengeteg energiát köszönhetek. Nem sokkal később, 8 órakor megérkezett az orvosunk is, és megrepesztette a burkot. Onnantól kezdve rendszeres, 4 perces fájásaim voltak, méhszájam ekkorra bő két-szűk három ujjnyi. Két és fél óra telt el így, 4, majd 3 perces fájásokkal, de nem voltak elég erősek a fájások, így nem sokat haladtunk ez idő alatt. Azért vicces volt, hogy fájás nélkül szűk 3 ujjnyira tágultam, a fájásokkal meg egy tapodtat nem haladtunk előre két és fél óra alatt. Mikor megvizsgált 10.30-kor a dokim, ugyanígy álltam. Ekkor kötötték be az Oxytocint, mondván, ennek így semmi értelme, ilyen fájásokkal még este is ott fogunk állni. Addig egyébként nagyon kedélyes volt a hangulat, szinte mint egy kávézóban, rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk Tibivel és a szülésznővel. Fogadásokat kötöttünk a baba súlyára, megbeszéltük, hogy a fenébe, ma jönnek a rovarírtók, én meg szülök, így nem leszünk otthon. :) Ekkor amúgy a legnagyobb fájdalmam még a fogfájásom volt, fel sem fogtam, egyébként meg szülök. :)

Az infúzió bekötése után azért már kevésbé nevetgéltem, onnantól kezdve úgy éreztem alig van szünet a fájások között. Intenzív egy óra következett, kb. 5 percenként kérdeztem, hogy mennyi az idő. A férjem közben lelkesen masszírozta a derekamat fájások idején, és szórakoztatott. :) Na, itt már kevésbé koncentráltam a fogfájásra.

Kb. 11.15-kor, hogy történjen már valami, labdára pattantam, mert nagyon egyhangú volt egyhelyben állni. Sétáltam volna, de az infúzió miatt helyhez voltam kötve, illetve ekkora már végig rajtam volt az NST. Jólesett a labdán ücsörögni, mert jól ellazította a medencémet. Fel sem akartam állni onnan. :)

11.30-kor éreztem hogy ezek már tolófájás-szerűek, szóltam is a szülésznőnek, aki még nem nagyon hitte, de aztán hamar meggyőztem, hogy de, igen, ezek azok. :)

Ekkora megkaptam az engedélyt arra, hogy felfeküdhetek az ágyra. Méhszáj tünőben, hívta a dokit, hozzátéve, hogy "Gyere, mert szülünk, de gyorsan!"

Gátvédelem miatt nagyon figyelnem kellett, hogy mikor szabad nyomni, mikor nem, amíg olajjal masszírozta a szülésznő a gátat, addig nem szabadott, ezt akkor már nagyon nehéznek éreztem. Közben Tibi törölgette a számat, arcomat egy vizes ruhával, és bíztatgatott. Amikor végre megkaptam az engedélyt, 3 nyomás után 11.45-kor ki is bújt Ádám. Gyakorlatilag kirobbant belőlem, a magzatvíz csak úgy beterítette a szülésznőt, még jó, hogy volt rajta egy kötény. :) Nagyon hamar fel is sírt, és a pocakomra tették. Nagyon meglepődtünk, hogy micsoda hajasbabánk született. :) A testét sok-sok máz borította. A köldökzsinór elvágása után elvitték rendbetenni a picikét, Tibi is az újszülöttes nővérrel ment, és pár perc múlva ő hozta vissza szerelmünk mézédes gyümölcsét. :)

Pontos méretei: 3300 gramm, 52 cm, fejkörfogat: 34 cm. Apgar: 10/10.

Kb. 10 perc után elvitték őt, a doki ellátta a sérüléseimet. A gátvédelem sikeres volt, csak egy kis hámsérülést szenvedtem, amit 2 öltéssel varrtak össze, de nem voltak mély öltések, úgyhogy én már szerencsére első nap menni, ülni tudtam. Ennek nagyon örülök, mert még élénken él az emlékezetemben a gátmetszés után állapot.

A kétórás megfigyelés után betoltak a kórterembe, ahol kb. másfél órát pihentem, aztán felkeltem, kicsit rendbetettem magam, ettem-ittam. Szóltam, hogy már jól vagyok, és ekkor kihozták az én édes kisbabámat. Első éjszakára még elvitték, de másnap reggeltől már zavartalanul együtt lehettünk, egy egyágyas szobában voltunk.

Másnapra duplájára dagadt a duzzanat az arcomon, és nagyon fájt a fogam, nem bírtam tovább, ki kellett mennem egy fogorvoshoz, mert láthatóvá vált, hogy ez nem fog csak úgy magától elmúlni. Találtunk ott a kórház közelében egy nagyon segítőkész és kedves magán-fogorvost, aki azonnal soron kívül fogadott. Egy nagy gennyzacskó volt a foggyökér-csúcson, úgyhogy várhattam volna ítéletnapig is, hogy elmúljon. Elkezdte gyökérkezelni a fogamat, és kb. 2 nap múlva szépen elmúlt a duzzanat és a fájdalom, majd pár nap múlva kell mennem betömetni. Fájdogál, érzékeny most még két másik fogam is, nem tudom minek köszönhetem ezt most hirtelen. De megcsináltatom őket.

Ma pedig már egy hetes a kicsi kincsünk. Picit sárga, ezért aluszékony, ha cicire kerül, de igyekszünk ügyeskedni a szopival. Tegnap kint volt a védőnő és a gyerekorvos is, a picikénk a sárgaságon kívül teljesen rendben van, ez pedig remélhetőleg nagyon hamar elmúlik majd róla.

Néhány kép:

Ádám, születésének pillanatában, borzasztó mázasan. :)

Az első találkozás Anyával

Az első közös családi fotó

Itthon, kicsit már kisimulva az én édes angyalkáim

Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy pont így képzeltem el az első itthon töltött napokat.

Szombaton du. jöttünk haza, vasárnap reggelre Bence faszán megbetegedett. Úgyhogy most el vannak különítve, és egyfolytában parázok, nehogy a pici elkapjon ebből valamit, bár még nem tudom mi a baja, mert ma jön ki megnézni a doki. A baba miatt mindenképp jött volna, most meg kiegészült a programja Bencével is.

Bence a szobájában van egész nap, próbálom őket távol tartani egymástól, közben próbálom megosztani magam, mert Ádám a 24 órából 20-at cicizik, a maradék 4-ben meg Bencét ápolok, lázat csillapítok, hányást takarítok, ágyneműt húzok, és gyógyszert adok be. Még szerencse, hogy itthon van a férjem is, és nagyon sokat segít, Bencézik amíg én szoptatok, és babázik, amíg én Bencézek. :)

Szeretnék pár nappal idősebb lenni, annyira nem jókor jött ez, hogy így egyből kapjuk a tömör gyönyört.... persze, lesz még olyan, hogy betegek, egyik vagy másik, vagy akár mindkettő, tudom én, na de nem úgy terveztem, hogy rögtön 5 napos korában be leszek vezetve a sűrűjébe. :)

Na de reméljük a legjobbakat.

Ha Bence jobban lesz, és nekem is sikerült 30 percet egybefüggően aludnom, akkor majd jövök Ádám baba születésének rövidke történetével és persze teszek fel képeket is az angyalkánkról. :)

Ma végre hazaengedtek minket. :)

Majd leírom születésének történetét is, de nem tudom mikor, egyelőre szokjuk a kétgyermekes család miliőjét. :) Addig is egy kép Ádám babáról.

Hello Világ!

A mai napon 11:45-kor láttam meg a napvilágot, és gyönyörű anyukámat! Szinte szóhoz sem jutottam... :o) Halk gőgicsélés közepette, édesanyám mellén sikerült megnyugodnom... A súlyom 3300g, magasságom pedig 52cm, szőkés hajacskám van, és egy kicsit hasonlítok a Shar-pei kutyusokra, de szépen simulnak a ráncaim... :o)

Amint hazajövök a kórházból képeket is töltök fel magamról vagy/és a családomról!

Addig is puszillak titeket:

Ádám

Akkor én elmentem szülni. :)

Apuka majd ír ide, ha nem felejti el. :)

Én meg majd ha hazajövök a második kisfiúnkkal. Remélem minnél hamarabb. :)

Csak gyorsan, mert pörgök, ezer dolgom lett hirtelenjében.
Voltam NST-n, aztán megvizsgáltak, aztán hümmögött-hammogott a szülésznő, nem akart már hazaengedni.

Nem a szívhang miatt, hanem mert megvizsgált, a baba feje nagyon lent van, azt mondta, hogy "boltos" a burok, annyira ki van nyomódva a burokból a feje, csak valamiért nem akar megpattanni. Azt mondták ilyen nyitott méhszájjal már nem szabad tovább húzni, mert egy felszálló fertőzés csúnya dolgokat okozhat.

Felhívta a dokimat, hosszasan tanácskoztak telefonban, és végül arra jutottak, hogy amennyiben éjszaka nem indul be, reggel 7-re be kell mennem a szülőszobára és megrepesztik a burkomat, és megszülöm a babát.

Mióta hazajöttem kicsit vérezgetek, de azt mondta ez így normális.

Úgyhogy úgy néz ki, a holnapi nap lesz a mi napunk!

Most pakolom össze a maradék cuccokat, amik még hiányoztak a kórházas pakkból, Bencének is készítettem egy pakkot, megy a nagyszülőkhöz, mert nem tudom mikorra tud eljönni a férjem a kórházból, és nincs más ki menjen érte. Úgyhogy kap holnapra egy szabit, még úgysem igazoltam neki egy napot sem, most jobb lesz így, úgy érzem.

Nagyon drukkoljatok!
Majd jelentkezem!

Csütörtökön voltunk NST-n, meg is vizsgáltak, bő két ujjnyira vagyok tágulva, vagyis voltam akkor.

Tegnap távozott egy nagyobb darab nyákdugó, aztán követte még 3, és azóta is "ürülök".

Bocsi, remélem senki sem evett miközben ezt olvasta. :)

Szóval várunk-várunk, de egyelőre még semmi...
Persze tudom, hogy a nyákdugó kicsusszanása és a baba tényleges megszületése között akár 1 hét is eltelhet, szóval ebből még nem tudunk messzemenő következtetéseket levonni.
Bence születésekor úgy volt, hogy keddi nap délután 1-kor eltávozott a dugó, és másnap délben lett meg a kismanóm, szóval hozzávetőlegesen épp 1 nap telt el.
Na ez már biztosan megdőlt, mert most nekem tegnap du. 3-kor csusszant ki, és hát ebből még délutánra biztosan nem lesz baba, lévén, hogy semmit nem érzek, és már eltelt éppen 24 óra. :)

Hát, örökké bent nem maradhat. :)

A napot a kórházban kezdtem, azután, hogy elvittem a nagyfiút a suliba. Ultrahangon voltam, és megkaptam a laboros papírokat is, amivel majd csütörtökön csattoghatok el egy utolsó, ún. műtétes vérvételre. Azért kell, hátha császárra kerül sor, és akkor ezt kéri az aneszteziológus.

Rövid ultrahang volt, méreteket most nem is tudok, nem méregette a babát, igazából itt a flowmetria volt most a lényeg.

A baba oxigénellátása jó, fekvése továbbra is koponyavégű, szépen be van már illeszkedve. Magzatvíz, véráramlás a köldökzsinórban normális, megfelelő. Lepényem III. fokban érett, ez a legérettebb minősítés, de nem szólt rá semmit, úgyhogy gondolom nincs semmi gond ezzel.

Legközelebbi kötelező program a csütörtöki vérvétel és az NST.

Kérdezte a doki, hogy vannak-e már fájások, mondtam, hogy minden napra jut belőlük, de nem igazán akarnak rendszereződni. Mosolyogva csak annyit mondott, hogy majd fognak. Höhö.

Hát, várjuk. :)

A pici szünet oka az volt, hogy bedöglött a gépem, újra kellett éleszteni, ami napokba telt.

Szorgosan járok mindenféle vizsgálatra, kicsit úgy érzem már túl sok is ebből, és szeretnék az egészen túllenni.

Holnap EKG-ra kell mennem a háziorvoshoz, mert kéri a kórház, hátha császárral ér véget, ahhoz kell valamiért. Szintén emiatt még csütörtökön egy vérvétel is.

Aztán kedden ultrahang flowmetriával, csütörtökön a vérvétel mellett újra NST (ma is voltam, és nem volt hajlandó megmozdulni a gyermekem, minden próbálkozásunk kudarcba fulladt, végül a 30. percben nagy kegyesen moccant kb. kettőt, majd befejezettnek tekintette a vizsgálatot). :)

Úgyhogy gyakorlatilag minden napra jut valami.

Pénteken farsang volt a suliban, majd holnap teszek fel képet a hős lovagról. :)