Kincseim

Kibújt Ádám első fogacskája, a bal alsó metsző. Pici, édes, tündér-egérfog. :)

Ugyanekkor Bencének kiesett a 7. tejfoga. Elég aktívan munkálkodik nálunk a héten a fogtündér. :)

Azt hiszem Bencém kiskamasz korba lépett, de mindenesetre nehéz vele pár hete. Persze nem veszélyes a helyzet, de vannak meccseink. Próbálunk zöldágra vergődni olyan kérdésekben, mint pl. hogy az üzenőfüzet ne maradjon a padban, amíg az elvitt matchboxok persze hiánytalanul hazaérkeznek, és hasonlók... szóval vígan elvagyunk. :) 

Próbálok következetes lenni, még ha ez nem is mindig egyszerű. De most már muszáj beleszoknia, hogy ez már az iskola, és nem óvoda. Nem jövünk haza nyakig homokosan, úgy, hogy a táskából is ipari mennyiségű homokot szórok ki. Az oviban volt váltóruha, itt nincs. Plusz ott nem voltak tankönyvek, amikre vigyázni kéne. Őszintén szólva én nem is értem, hogy egy iskolába minek homokozó? Nálunk anno biztosan nem volt... Persze nem hibáztatom Bencét, mert minden gyerek ott lóg, látom, mikor megyünk érte du. De most már ott tartok, hogy nem érdekel, ő akkor se menjen be, mert minden délután komplett nagytakarítást kellett végrehajtani, mert hiába vette le a cipőjét, a zokniból, nadrágból, táskából szóródott ki a homok, az előszoba, fürdő, minden homokozóvá vált egy perc alatt. Nem állapot, na. Pláne nem minden nap. Nem beszélve arról, hogy a farmert se moshatom minden nap, és hát nem áll 10 darab belőle készleten.

Ez csak egy példa volt. A másik kedvencem, amikor ő akarja megszabni, hogy mi legyen a büntetése, amiért már második napja nem hozta haza az üzenőt. :)))) És persze az örökös körök, a százszor elmondott légyszíves menj fürödni, vacsorázz stb... és mindig, mindenre van kifogás. Csak még ezt összerakom anya (legó), csak még két perc, még ez, még az.

Nincs vele nagy baj amúgy szerencsére, csak egy kicsit szeleburdi. Ennél nagyobb bajunk sose legyen. Csak próbáljuk még most egy kicsit megfogni azt a bizonyos gyeplőt, nehogy elszaladjon vele a ló...

Mindemellett imádjuk, a világ legédesebb kisfiúja, tele érzelemmel, humorral. Imádom a humorát, nagyon jókat tud mondani. :) A kistesójával is szuperül bánik, kölcsönösen rajonganak egymásért, reggel első dolga, hogy jön tesónak puszit adni, délután is megszeretgeti, az esti nagy közös hancúrozások pedig mindig könnycseppet csalnak a szemembe, olyan édesek.

Szerencséje, hogy okos, mint a nap, emiatt csupa kiváló eredménye van, anyanyelvi versenyre is nevezték. :) Csakhát lassacskán muszáj lesz egy picit "komolyodni". Persze emellett nagyon szeretném, hogy gyerek maradjon és játsszon, amíg csak lehet...

Picit aggódom is most érte, mert 2-3 hete mondja időnként, hogy fáj a lába. Külsérelmi nyom nincs rajta, én arra gondolok, hogy talán ez a növekedési fájdalom lehet. Nem tudja pontosan megmutatni, hogy hol fáj, azt  mondja, hogy úgy az egész. Mindenesetre beszélek a gyerekorvosunkkal, hogy mit javasol, menjünk-e el vele sebészetre, vagy ortopédiára.

Végül két kép az én drága nagyfiamról.

Ez még Balatonlellén készült a nyáron:

Ez pedig a napokban a játszótéren. Igazi huncut arckifejezéssel... :))))

Úgy állunk, hogy fogzunk ezerrel. A bal alsó metszőnek már nem kell sok, hogy áttörjön. A kis recék már láthatóak, de még mindig nem törte át az ínyt, nagy bánatunkra, mert nagyon feszíti neki, emiatt elég nyűgös a lelkem. Éjszaka is van, hogy úgy felvisít, mint a vett malac. Én meg majd kiugrok az ágyból, hirtelen a cicimet is alig találom.:) Még szerencse, hogy a kisbabám kiválóan tájékozódik a sötétben, ha ciciről van szó. :)

Aztán ha megleszünk az alsó kettővel, utána sem lesz sok nyugalmunk, mert már be van duzzadva a felső kettő is. Hurrá. :) Dehát végülis 7 hónapos elmúlt, igazán nem reklamálhatok, ki kell bújniuk valamikor.

Miután Zsebibabánk augusztusban betöltötte a 6 hónapot, elég öreg lett a hozzátápláláshoz. :) El is kezdtük, 4-5 naponta adok új cuccot, eddig evett almát, barackot, répát, krumplit, és ezek kombinációját. Határozottan kijelenthetem, hogy NEM válogatós a kisebbik fiam, ellentétben a nagyobbal, akinek már egyszerűen nem tudok mit főzni, mert az úgynevezett kedvenceit is csak kotorássza. Remélem Ádámnál meg is marad ez a fajta rugalmasság. :)

Mindig szopi után kapja a finomságokat, úgyhogy egyelőre még szó sincs arról, hogy kiváltanánk, lecserélnénk egy szopit, abból nem engedünk. :) Jól is néz ki mondjuk, egy hete 8420 gramm és 69 cm volt. Meg is kérdezte a doktornéni, hogy mi van az anyatejemben, amitől ilyen nagyra nőtt?  :)

A hozzátáplálás megkezdésével azonban jött egy kellemetlenség is, elkezdett szorulni a drágám. Olyan vacak érzés nézni, ahogy szenved, nyom, vörösödik a kis feje... Tegnap elkezdtem megismertetni a sütőtökkel, az lazító hatású, és a biztonság kedvéért vettünk itthonra Laevolac szirupot, ha nagyon muszáj, kap abból is, hogy könnyebben menjen... 

Az a baj, hogy nem iszik meg semmit, ami nem anyatej. Próbáltam neki baracklevet adni, de nem kell neki. Neki csak a cici kell. :) Vagy a pépek, de abból meg hiába adom a barackot, a várt hatás elmarad. Elvileg pár hét alatt helyrejön ez, ahogy hozzászokik a kis bélrendszere, hogy már nem csak tejet kell emésztenie.

Olyan ügyes nagyfiú már, hogy szépen megül az etetőszékben, elvégre nemsokára 7 hónapos lesz. :)

Bencének pedig elkezdődött az iskola, már le is ment belőle közel 2 hét. Kényelmetlen hónapok jönnek most nekik, mert az iskolájukat teljesen felújítják, ami elvileg februárig tart, akkor költözhetnek vissza. Most egy általános iskola eddig nem használt szárnyában vannak elhelyezve, de nagyon szoronkodnak. Ebben a szárnyban kb. 150 gyerek tanult, ők pedig a 8 évfolyamon összesen 600-an vannak... Középkori megoldások, pl. a bontott órákat úgy oldják meg, hogy középen elhúznak egy függönyt, a terem egyik felében matek, a másikban magyar óra van. Tornaórán sokszor már nem férnek be a tornaterembe, mert egyszerre 2 osztály van oda beosztva, és egyébként is aprócska az a terem. Ilyenkor az osztályteremben, a padok között tornáznak, vagy ha az időjárás engedi, kint az udvaron. Átmeneti szükségállapot, őszintén remélem, hogy a kivitelező valóban nem fogja húzni-vonni az átadást, és időben visszamehetnek a saját épületükbe. Nem beszélve arról, hogy így jóval messzebbre kell hordani. Nincs is ezzel gond, mert kell a séta, a levegő, csak ha esik, akkor az kellemetlen. Mert ha T. itthon van, nincs gond, elviszi kocsival rossz idő esetén, egyébként ők is sétálnak. A gáz csak akkor van, ha olyankor esik az eső, amikor T. dolgozik, és mi visszük Bencét Ádámmal. Na az nem élvezetes, fél óra oda, fél óra vissza babakocsival az út. Holnap pont ilyen nap lesz, úgyhogy kérem az égieket, hogy reggel 7 és 8 között, valamint du. 3 és 4 között száraz időt biztosítani szíveskedjenek. Köszönöm. :)

A panaszkodásom okától eltekintve jól indul a tanév, Bence élvezi, láthatóan várta már a sulit, a haverokat. Mostantól már érdemjegyeket fognak kapni, lőttek a szöveges értékelésnek, egy törvénymódosítás miatt. Írtak is már matekból felmérőt, holnap fogják megkapni, remélem jól sikerült. :)

Bence így közel 8 évesen rákattant a legózásra. Most volt a névnapja, és szinte mindenkitől legot kapott ennek örömére, és nagyon jól elvan velük. Korábban egyáltalán nem érdekelte, úgy látszik ez nála ilyen későn érett be. :) 

Pénteken anyósoméknál voltunk szülinapozni, ahol is megtaláltuk Tibi gyerekkori rendőrbázis-legóját, húúú volt ám öröm. Hibátlan állapotban van, egy teljes rendőrállomás, kiegészítőkkel, ahogy néztem, ez most kb. 20 db ezrest kóstálna.... Még jó, hogy ilyen rendes uram van, hogy megőrizte. :)))) 

Tegnap pedig barátok voltak nálunk, nagyon jól éreztük magunkat, a kisbabájuk 3 hónappal kisebb Ádámnál. Jól elpaskolgatták egymást. :) Bence Levivel játszott, mi meg jót dumáltunk, végre. :)

Hát, így vagyunk mi mostanában.

Végére pedig két kép az imádottjaimról. :)

Néhányszor megmutatta már Ádám, hogy meg tud fordulni, ha akar. Ma először fordult úgy hasra, hogy nem volt senki a környékén. Amikor kimentem a fürdőbe teljesen a hátán feküdt, mire visszajöttem már hason. Úgy örültem neki, hogy újra megpróbálta, és hogy sikerült is neki.

Mostanában egyre többször történik meg, hogy szopizunk, és amikor már elég neki akkor lecuppan, felnéz rám és mosolyog... de úgy, hogy a szemei és az egész arca ragyog... imádom, ezekért a pillanatokért érdemes élni.

Na meg azért amikor azt mondja Bencém, hogy nem manó vagyok, hanem tündér. :))) 

Ennek csak annyi az előtörténete, hogy bekaptam a meghagyott falatkáját, aztán nem értette hova tűnt, én meg azt a választ adtam, hogy biztos elvitték a manók. Én voltam az. Erre mondta ő, hogy nem is manó vagyok.... :)

Im-im-imáááááááááádom őket! :)

Miután több oldalról fel lettem szólítva, hogy írjak, így írok - mindenféle kényszer nélkül. :)

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt egy 1 hónap, Ádám babánk hétfőn már 6 hónapos lesz. Jelenleg 7900 gramm és 68 cm.

Ez azt is jelenti, hogy jövő héten óvatosan elkezdjük a hozzátáplálást, ami egyelőre ki fog merülni a gyümölcsök (alma, barack) kóstolgatásában.

Múlt héten voltunk még egy kis utónyaraláson, Tapolcán töltöttünk 4 napot. Nagyokat ettünk, sokat fürödtünk, mindkét gyerekem nagyon élvezte, Bencének már kopoltyúja nőtt, Ádám pedig nagyokat rötyögött a csobogó víz láttán, jól el is fáradt. Besétáltunk Tapolca központjába is, körülnéztünk a Malom-tónál, csodaszép kis tavacska, igazán mesés környezet.

Töltöttem fel képeket facebookra, és iwiwre is, már biztosan láttátok. :)

Most már hangolódunk az iskolára, a kötelező olvasmányból már csak pár oldal van hátra. Ma elsétáltunk az átmeneti suli felé, ahová a felújítás idején fognak járni. Ki volt már írva a tanévnyitó és a könyvosztás időpontja.

Mivel a hites uram dolgozik, így nem mentünk ma semmilyen augusztus 20-i rendezvényre, viszont este az ablakból megnéztük a tüzijátékot. Szinte páholyból néztük, mert épp arra a tóra néz az ablakunk, ami fölé lőtték a rakétákat. Igazán szép volt. :)

 Most megyek is, mert a főnököm hív. :)

Ádám pénteken volt 5 hónapos. Ennek örömére átesett egy mérlegelésen és egy hosszmérésen: 7510 gramm és 67 cm. :)

És igen, egy ilyen nagyfiú már tud forogni a hátáról a hasára, és fordítva is! :)

Továbbá dumál-dumál-dumál egész nap, kiabál, élvezi és igényli a társaságot. :)

Pénteken - ha az idő is engedi - anyatejes világnap alkalmából rendezett kerti partira megyünk. :)

Ádám elkezdte élvezni az esti mesét. :) Annyira kis drága volt, örült a könyvben az állatfiguráknak, amikor pedig utánoztam a mesében szereplő béka, kutya és nyuszi hangját, akkor pedig hangosan kacagott. Nagy boldogan végighallgatta az egész mesét. :)

Imádom. :)

Bence meg mostanában sziporkázik aranyköpésekben. Egyik nap megígértem neki, hogy idejöhet picit a géphez, naponta fél órát engedélyezek neki, de nem is minden nap igényli, ma pl. eszébe sem jutott. :) Na szóval mondtam neki, hogy majd mindjárt idejöhet, csak megnéztem még egy-két dolgot... erre: "Ez már mindennek a FEDELE! Azt mondtad idejöhetek!" :))))

A másik meg: Bekiabáltam neki a konyhából, hogy kispajti, már háromszor szóltam, hogy menj fürödni! Erre ő, jön ki a konyhába feldúltan: "Anya, több tiszteletet is adhatnál, nem a haverod vagyok, hanem a kisfiad! Mi az, hogy kispajti?" Speciel nem értem a kispajti megszólítással mi volt a problémája. :))) A szöveg meg nyilván tőlem jön, én szoktam ezt mondani neki, hogy nem a haverod vagyok, amikor nem tudja eltalálni a hangnemet. Szerencsére ritkán van ilyen. De aranyos beszólás volt. :))

Nehéz ezt megfogalmazni, hogy mit jelent nekem.

Amikor Bencém született, még nagyon fiatal voltam, alig 20 éves. Nem sok mindent tudtam az anyaságról, csak vágytam rá, arra, hogy saját családom legyen. Igyekeztem mindent nagyon jól és felelősségteljesen csinálni, de segítsem nem volt, így nem nagyon volt kitől kérdeznem. Persze, a gyerekorvos ott volt, de őt mégsem hívhattam mindig, ha bármi parám támadt. Paráim pedig voltak bőven. Tipikus első gyerekes anyuka voltam.

Ádámnál már olyan sok minden máshogy alakult. Kezdve az egész várandósságommal, a két terhesség össze sem hasonlítható. Vele kapcsolatban máshogy élem meg a napokat, már nem a para irányít, nem esem kétségbe semmiségektől, maximálisan megbízom magamban, és persze az sem utolsó, hogy olyan társat adott nekem az ég, akire bátran támaszkodhatok. Bencénél elég hamar kudarcba fulladt a szoptatás, Ádámnál szerencsére ez teljesen máshogy van, tökéletesen működik, mindenféle görcs és erőlködés nélkül. Lassan 5 hónapos, és még mindig kizárólag anyatejet kap. Noha a hasonló korú babák többsége már ismerkedik a gyümölcsökkel, zöldségekkel, mi még nem sietünk, kivárjuk szépen amíg 6 hónapos lesz. Olyannyira cici-függő, hogy még vizet sem fogad el. A tengerparton próbáltam neki adni, de nem élt vele, helyette inkább óránként cicire pattant. :)

Élvezem a szoptatás minden pillanatát. Azt, ahogyan olyankor rámnéz, ahogy hozzám bújik, és látom, hogy ízlik neki. Sokszor van, hogy nem is annyira az íze miatt kéredzkedik, hanem csak magáért az összebújásért, a cumikázásért. Soha nem utasítja vissza a cicit, az jöhet bármikor bármilyen mennyiségben. :) És persze csodálatos érzés látni, hogy az én tejemtől milyen gyönyörűen fejlődik. Nem vékonyka, és nem is duci, éppen az arany középút. Vezet róla a védőnő egy súlygörbét, aszerint teljesen hozza az európai átlagot. Nekem ez így tökéletesen megfelel. :)

Bencével nagyon hamar elkapott a gyes-betegség, hamar elkezdtem unni magam, nem volt semmi programom, a nap fénypontja az volt, ha lementem egy órára sétálni a babakocsival, többnyire egyedül, néha a barátnőmmel.

Most nem igazán érek rá unatkozni, és egyelőre még egyáltalán nem hiányzik a munka. :) Nem érzem úgy, ahogy akkor, hogy haszontalan lennék, hogy csak pelenkázásból áll az életem, mindig van valami jópofa programunk, és tényleg ugyanúgy élünk mint Ádám születése előtt. Persze esti kimaradozások nincsenek, bár azok előtte sem voltak már Bence miatt, de visszük ugyanúgy mindenhová magunkkal, hiszem, hogy így lesz rugalmas baba és később rugalmas kisgyerek. Megyünk barátokhoz, rokonokhoz, bevásárolni, sétálni, szabadtéri rendezvényekre, nyaralni. Sokan féltettek a horvát úttól, és lám, még jó, hogy nem ültünk inkább itthon a harmadik emeleten, semmi gond nem volt. Szépen végigaludta az utat, csak szopizni ébredt fel. Egy tündér volt.

Persze ezeknek a pozitív változásoknak nem az az oka, hogy Bence kevésbé lett volna ennivaló, bájos baba. Ugyanolyan kis drágaság még a mai napig is. Imádom mindkettőt. Amíg csak egy gyerekes anyuka voltam, nehezen tudtam elképzelni, hogy majd tudok két gyereket ugyanúgy szeretni. Másképp szeretem őket, de mindkettőt nagyon-nagyon, és még annál is jobban. :)

A valódi oka az, hogy most kiegyensúlyozott vagyok, az életem minden területe rendben van, harmonikus és boldog az életem. Így aztán könnyű az anyaságot is igazi csodaként megélnem. :) Semmi, de semmi nem hiányzik az életemből, szeretem mindhárom pasimat. ;) Ebből kettő már alszik, a harmadik pedig dolgozik. :)

A nyaralós és a keresztelős bejegyzés után pedig írok egy kicsit a mostani napjainkról. Élvezzük a nyarat, eddig szinte alig voltak olyan napjaink, amikor egész nap itthon voltunk, mindig kitalálunk valamit. A délelőttjeink általában itthon telnek, főzés, házimunka stb., délután pedig csavargunk valamerre, ha nincs épp semmi program, akkor sétálunk egyet családilag.

Ádám szépen fejlődik, ma mértük, 7010 gramm és 66 cm. Ma sikerült először a hasáról a hátára visszafordulni, de azt hiszem ez még csak merő véletlen volt, nem előzte meg hosszas próbálkozás, csak úgy hirtelen, egy szempillantás alatt történt. :)

Bence élvezi a szünetet, a keresztelőn újra együtt lehetett a barátaival, nagyon jól eljátszottak az udvarban. Hiába, a kertes háznak nincs párja! :) Minden nap olvasunk néhány oldalt, mert két kötelező olvasmányt is kaptak a nyárra, mindkettőre egy-egy hónapot szánok. Júniusban még nem olvastattam, kicsit hadd pihenjen, bár ez sem túl megerőltető, mert 3-4 oldalt olvas el egy nap. Így júl. végére végzünk a Már iskolás vagyok-kal, augusztusra pedig marad a Miaú. Továbbra is nagyon sokat rajzol, általában az épp aktuális élményeit, most éppen nyaralós rajzokat készít, és persze sok-sok Ádám babásat. Kettejük között nagy a "szerelem", Bence rajong Ádámért, és Ádám szeme is másképp csillog, amikor a bátyus beszélget hozzá és játszik vele. Remélem nagyon jó tesók lesznek, Bence már most is az, Ádám meg egyelőre csak adja magát hozzá. :)))

Vasárnap megtartottuk Ádám keresztelőjét. Komáromban tartottuk, Tibi családja is ott él, és a keresztszülők is, ezért ez tűnt a legpraktikusabbnak. 

A szertartás református szokásokhoz híven egyszerű, de szép volt. Utána anyósoméknál tartottunk egy kis kerti bulit, sok-sok finom étellel, és még finomabb süteményekkel. :) Közösen hoztuk össze az asztalra valót, anyósom is sütött-főzött, és én is. A tortákat pedig rendeltük. Nem is gondoltam, hogy kettő lesz, de a keresztszülők is megleptek minket egy gyönyörűségessel. :)

Egy kép a nagy pillanatról: :)

A nyaralásunk nagyon-nagyon jól sikerült. Tényleg minden fantasztikus volt, életem eddigi legjobb és legszebb üdülése volt. Az út hosszú volt, de az élmények kárpótoltak mindenért. Nem panaszkodhatom, mert nagyon jól viselkedett mindkét gyerekem. Odafelé 10 óra alatt értünk oda, közben 3-szor álltunk meg szopi miatt, és persze mindenki harapott pár falatot, ittunk, folyóügyek stb... :)

Ciovo szigetén nyaraltunk, ezt a kis szigetet egy híd köti össze Trogirral. Az óvárosba egy rövid sétahajózással jutottunk el. A szállásunk közvetlenül a tenger partján volt, az ablakból láttam a többieket. Ez főleg akkor fordult elő, amikor felvittem szundikálni Ádámot. :) Ő bent szundikált a szobában, én pedig az erkélyről néztem fürdőző családomat, és a csodás panorámát. Aztán persze ébredés után mi is mentünk le. Az egyik napot teljes egészében a Krka Nemzeti Parknak szenteltük, a vízesések és az egész táj lenyűgözött mindannyiónkat. Szóval szuper volt, még annál is szuperebb. :)

Hazafelé még jobb időt futottunk, 8 óra alatt tettük meg a 800 km-t, szintén 3 pihenővel.

Képeket most nem nagyon szándékozom feltölteni, általában olyanok olvasnak itt, akik úgyis ismerőseim többet között iwiwen is, oda töltöttem fel pár képet, nézzétek meg, ha van kedvetek.

Tényleg csak egy kép, egy családi pálmafás. :)

Ma éjjel indulunk, ide:

Ádám babánk szerdán volt 4 hónapos. Ilyen öregen 6480 gramm és 64 cm. :)

Rengeteget gagyog babanyelven, imádjuk, ahogyan magyaráz. :) Közben persze meg sem áll, jár keze-lába, szinte majd' elrepül.

Bence itthon van, nyári szünet lévén, egész nap tutujgatja a kistesóját, nagyon szereti, és olyan jó nézni őket így együtt. A kis csipet is kitünteti figyelmével a nagytesót, mindig tartogat a számára egy-két extra mosolyt. :) 

Kedden végre beszerelték a klímánkat, bár most éppen nincs rá szükség, de ha újra jön a kánikula, már nem fogunk itt aszalódni a harmadikon. :) 

Tegnap pedig a Szerelmem szülinapját ünnepeltük, krisztusi korba lépett a drágám.

Sütöttem egy Feketeerdő-tortát, mert az a kedvence. Nagyon izgultam, mert ilyet még soha nem csináltam, de mindenképp szerettem volna a kedvencével meglepni. Nagyon jól sikerült, a tortalapok is, a töltelék is, és minden. Cukrásznak azért még nem állok, de örült neki Tibi, ízlett is mindenkinek, és ez a lényeg. :)

Holnap pedig megint barátkozós napunk lesz, a program eredetileg a komáromi WF strand lett volna, de úgy látom az idő nem kedvez ennek, úgyhogy valószínűleg módosul a tatai Víz-zene-virág fesztiválra. :)

A végére pedig egy-két friss kép.

Ez a nővéreméknél készült:

Unokaöcsém, Isti ballagásán:

Az ujjacskáim nagyon finomak! :)

Ez pedig már itthon:

Ma mindkét gyerekem oltást kapott. A kicsi kettőt is, mert esedékes volt a 4 hós mellett a Prevenar második adagja is.

Bence pedig a kullancsos emlékeztetőt kapta. Fel se szisszent, igazi példamutató nagytesója volt Ádámnak! :) A kis csipetnek azért már volt egy-két szava a dupla szúrkáláshoz, de hamar meg lehetett vígasztalni.

Babamasszázson is voltunk ma, de most a lábacskákat óvatosan masszíroztam, hátha fájdogál még neki.

Közben a héten elkezdtünk a kedvesemmel szolizni, hogy legyen egy kis alapszínünk, mert jövő héten indulunk nyaralni. :) Már számoljuk vissza a napokat! :)

Az én nagyfiam oklevelet kapott a jeles tanulmányi eredményeiért. A bizonyítvány meg csak úgy hemzseg a kiválóan megfelelt-ektől. Olyan, de olyan büszke vagyok az én okos kicsimre!

Hétfőn volt esedékes Bence kontrollja a Heim Pálban. Sokkal jobb lett a légzésfunkciója, mint korábban valaha. A főorvosnő szerint ez nagyon bíztató, csökkentette is a gyógyszeradagját napi 2-ről napi 1-re.

Fél év múlva kell újra menni.

Szegény manókám még nem tudja, de vár rá egy szuri, mert pár éve beoltattam a kullancs által terjesztett csúnyaságok ellen, és 3 évente kell, hogy kapjon egy emlékeztető oltást, ennek jött el most az ideje. Valószínűleg megkapja két hét múlva, amikor Ádám is a 4 hónaposokat. Aztán 3 évig megint békén hagyjuk. :)

Egy kép a világ legédesebb tesóiról. :)

Babamasszázs tanfolyamra járunk Ádám babával. Nagyon élvezi, nagyokat vigyorog nekem közben. Itthon is próbálkozom, akkor is szórja a mosolyait, úgyhogy azt hiszem bejön neki. :) Mondjuk én is mosolyognék, ha valaki naponta többször masszírozgatna. :)))))))))

Kedden volt a suliban az év végi záróműsor, ízelítőt adtak a gyerekek abból, amit idén tanultak. Verset mondtak, énekeltek, körjátékoztak. A néptánc-vizsgabemutató múlt hét pénteken zajlott, arról sajnos nem készültek képek. A sulisról viszont igen.

Bence nagyon ügyes volt, szép hangosan, érthetően, hibátlanul mondta a verseket, nagyon büszke voltam/vagyok rá! :)

Tegnap voltunk újabb szurin. Helyesbíteném is korábbi önmagamat, ezúttal "csak" egyet kapott. A következő alkalommal, amikor is 4 hónapos lesz, akkor fog újra kettőt kapni, mert akkor jön a prevenar-sorozat újabb darabja.

3 hónaposan a fiatalúr 5910 gramm és 61 cm. Gyönyörűen gyarapszik. Nagyon aktív baba lett, egyfolytában örül a játékainak, pofozgatja a pihenőszékére felerősített játékokat, jár keze-lába, dobbant a sarkával nagyokat örömében, és majd felrepül, úgy mozog. :) Nagyon sokat nevet, mosolyog, igazi kis boldog baba. :)

Az éjszakáink változatlanok, sokszor ébred még, de egyszer-kétszer  már előfordult, hogy 4 óránál is többet aludt egyszerre, ez nálunk már nagy szó. :)

Szerdától fogunk babamasszázsra járni, és gondolkodok a ringatón is. Sokat sétálunk, főleg, hogy végre igazi szép tavaszi idő van, igaz minden napra becsúszik egy-egy kiadós zápor, de legalább már ki lehet mozdulni a lakásból. :)

egy mellgyulladáson. Magam sem értem miért pont most, hiszen ez az első hetek betegsége szokott lenni. Nem tudom mi válthatta ki, mert ügyesen és gyakran szopizik Ádám, most mégis valamiért lett benne 7 csomó, és felment a lázam 39 fokig. Antibiotikumot kaptam, ami mellett lehet szoptatni. Mindig a gyulladt mellel kellett kezdenem a szoptatást, a végén pedig lefejni amit esetleg benne hagyott, hogy teljesen kiürüljön.

Most már teljesen jól vagyok, de akkor elég fájdalmas és ijesztő volt, féltem, hogy befolyásolni fogja a további szoptatást, de szerencsére semmi utózöngéje nincs. A drágaságom továbbra is kizárólag szopik, a vizet, teát, cumisüveget hírből sem ismeri. :)

Emellett napról napra ügyesebb, okosabb, már sokat beszél babanyelven, ébredés után  és pelenkázás közben kapjuk a legtöbb mosolyt, amitől persze elolvadunk. :)

Bence is jól van, most épp Magno-arc lázban ég, nem tudom ki mennyire ismeri ez ilyen mágneses kezű-lábú zsinórbaba-féleség, nagy ötlet, anyagköltsége kb. 20 Ft, bolti ára 1.100. :) Gyűjti őket, van már 3, ma éppen nagy sírós jelenet volt, amiért nem szaladtam a szakadó esőben megvenni a negyediket. Gonosz egy anya vagyok, tudom én. :)

Jut eszembe a szakadó esőről, hogy elállhatna már, és véget érhetne ez a szomorkodós, lakásba szorulós idő, pont elég volt belőle. A lakásban nagyon hideg van, egy olajradiátorral próbálunk meleget varázsolni. Azért mégiscsak május van, vagy mi a szösz, legyen már finom meleg!

Bencéék elvileg pénteken mennek osztálykirándulásra, nem tudom mi lesz így belőle, valószínűleg elhalasztják.

Na, megyek is, mert a fiam aki most jött haza az iskolából, épp éhen akar halni. Mindig megfordul a fejemben, hogy vajon mennyit ehet a menzán? Gyanítom nem túl sokat...

Mindig elmaradásban vagyok itt a blogon. Komolyan mondom, elfoglaltabb vagyok, mint amikor dolgoztam. :)

Amik történtek: Ádám megkapta a 2 hónapos kötelező oltást, plusz a pneummococcus-t. Ez jelenleg még csak ingyenesen választható, de úgy hallottam, hogy hamarosan kötelező lesz ez is.
Oltás ügyben legközelebb május végén megyünk, akkor kapja a 3 hónaposokat, szintén újra két combikába.

Ádám jól viselte a szurikat, persze amikor megkapta, akkor volt nagy méltatlankodás, de hamar meg tudtuk vígasztalni. Estére lett egy kis hőemelkedése, úgyhogy kapott egy fél kúpot, amitől meg olyan jól aludt éjszaka, mint még soha. :)

A múlt hétvégét Komáromban töltöttük anyósoméknál, ott is aludtunk.

Szombaton reggel kimentünk anyukámhoz a temetőbe, aztán egyenesen Komáromba vettük az irányt. Bence rosszul lett az autóban, pedig még soha nem volt erre példa. Úgy látszik örökölte az apjától ezt az utazásbetegséget, ő már kisgyerek kora óta küzd ezzel, a mai napig. Pedig Bence aztán utazott már rengeteget, mindenféle úton, nagy távolságokat is, de ez most egyértelműen attól volt, mert miután megérkeztünk pihent egy 20 percet és már semmi baja nem volt. Igaz elég kanyargós úton mentünk (nem erre szoktunk). Remélem csak egy egyszeri eset volt. Mindenesetre ha nyaralni megyünk majd kap előtte egy Deadalon-t, mert Trogir mégiscsak 12 órányi autókázásra van.

A hétvége nagyon jól telt, szombat du. kimentünk az erődbe a komáromi napok rendezvényre, körbenéztünk, ettünk gyrost, aztán szépen hazamentünk. :) Este lenyírtuk a füvet, hogy ne anyósomnak kelljen, és meglocsoltuk a kertet is. Találtunk két madárfészket is, az egyik vadgalambé volt, a másik rozsdafarkúé, mindkettőben pici tojások voltak. :)

Bence nagyon élvezte az ottlétet, etette a tyúkokat, kacsákat, begyűjtötte a tojásokat, hintázott. Hát hiába, a falu légköre pótolhatatlan... :)

Vasárnap ebéd után pedig átmentünk a barátainkhoz, kerti partira voltunk hivatalosak. Nagyon jól éreztük magunkat, bográcsban főtt szarvaspörköltöt ettünk, a gyerekek pedig nagyon jót játszottak, hiába, ez a 3 család már igencsak összeszokott banda. :)
 

Bence fotózott titokban a fáról, kérte, hogy ezeket mindenképpen tegyem fel. :) Az egyiken háttérben lehet látni az új autónkat, amit még márciusban vettünk, említést tettem róla, de a képig még nem jutottam el. :) De mindjárt keresek majd róla egy rendeset is. :)

Íme, a csapat, madártávlatból, ahogy Bence látta. :)

A szürke a miénk. :)

Ádám a leendő keresztapuka kezében. :) A képen rajta van Rita barátnőm is, akiknél hamarosan megszületik a baba. :) Mostanában minden barátnőmnél baba születik, úgyhogy hálistennek vannak/lesznek babapajtások. :)

A végére még kapartam elő egy tisztességes képet az autónkról. A Cruze feliratot leszedtük róla, nekem nem tetszett. Szerintem anélkül sokkal elegánsabb. :)