Néhányszor megmutatta már Ádám, hogy meg tud fordulni, ha akar. Ma először fordult úgy hasra, hogy nem volt senki a környékén. Amikor kimentem a fürdőbe teljesen a hátán feküdt, mire visszajöttem már hason. Úgy örültem neki, hogy újra megpróbálta, és hogy sikerült is neki.
Mostanában egyre többször történik meg, hogy szopizunk, és amikor már elég neki akkor lecuppan, felnéz rám és mosolyog... de úgy, hogy a szemei és az egész arca ragyog... imádom, ezekért a pillanatokért érdemes élni.
Na meg azért amikor azt mondja Bencém, hogy nem manó vagyok, hanem tündér. :)))
Ennek csak annyi az előtörténete, hogy bekaptam a meghagyott falatkáját, aztán nem értette hova tűnt, én meg azt a választ adtam, hogy biztos elvitték a manók. Én voltam az. Erre mondta ő, hogy nem is manó vagyok.... :)
Im-im-imáááááááááádom őket! :)
