Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy pont így képzeltem el az első itthon töltött napokat.
Szombaton du. jöttünk haza, vasárnap reggelre Bence faszán megbetegedett. Úgyhogy most el vannak különítve, és egyfolytában parázok, nehogy a pici elkapjon ebből valamit, bár még nem tudom mi a baja, mert ma jön ki megnézni a doki. A baba miatt mindenképp jött volna, most meg kiegészült a programja Bencével is.
Bence a szobájában van egész nap, próbálom őket távol tartani egymástól, közben próbálom megosztani magam, mert Ádám a 24 órából 20-at cicizik, a maradék 4-ben meg Bencét ápolok, lázat csillapítok, hányást takarítok, ágyneműt húzok, és gyógyszert adok be. Még szerencse, hogy itthon van a férjem is, és nagyon sokat segít, Bencézik amíg én szoptatok, és babázik, amíg én Bencézek. :)
Szeretnék pár nappal idősebb lenni, annyira nem jókor jött ez, hogy így egyből kapjuk a tömör gyönyört.... persze, lesz még olyan, hogy betegek, egyik vagy másik, vagy akár mindkettő, tudom én, na de nem úgy terveztem, hogy rögtön 5 napos korában be leszek vezetve a sűrűjébe. :)
Na de reméljük a legjobbakat.
Ha Bence jobban lesz, és nekem is sikerült 30 percet egybefüggően aludnom, akkor majd jövök Ádám baba születésének rövidke történetével és persze teszek fel képeket is az angyalkánkról. :)
