Azok borzasztóak. Nem tudom miért, de a mi legkisebb gyöngyszemünk nappal mint egy angyal alszik a két szoptatás között, ha mégsem alszik, akkor nézelődik, vagy ha esetleg sírásra is görbül a szája, akkor nagyon könnyen megvígasztalódik.
Nem így megy ez az éj leple alatt. Eddig tuti módszer volt a cici, az bármilyen búját képes volt feledtetni, de az elmúlt éjszaka már ez sem volt elég. Sem az éjjeli séta-túra a lakásban, sem a pocak-simi, sem a karba vett ringatás nem elég hatásos. Alighanem hasfájós lehet, bár ez sem mindig egyértelmű, mert van amikor úgy sír, hogy lila a feje és felhúzza a lábait, feszeng, na ilyenkor biztos vagyok benne, hogy a pocakfájás a ludas. De van, amikor csak úgy szimplán sír, mert az tök jó. Én meg persze kénytelen vagyok felvenni, járkálni, könyörületért rimánkodni, hogy Bence ne ébredjen fel. Mert hiába alszanak külön szobában, aki hallott már csecsemőt úgy istenigazán sírni, azt tudja, hogy egy ajtó az nem éppen hangszigetel. :)
Szopival szerencsére minden rendben, úgyhogy biztos nem készül éhen halni a drágám.
Hát, ezért vagyunk mi mostanában zombik. :)
A figyelő (nyuszi)szemek: