Elvittem a nagyfiút az iskolába. Azt mondta reméli, hogy esni fog, mert nem szereti az udvart, mert a nagy és hatalmas nyolcadikosok rohangálnak és fellökik őket.
Egyébként nagyon szereti az iskolát, már most megszámlálhatatlanul sok piros pontja van, ügyifiú. :)
Picike a pocakban jól érzi magát, legalábbis remélem.
Na, leírom mi is volt itt az ijesztgetés. Nyaralni voltunk éppen, akkor 12-13 hetes voltam, tehát még egy hónapja sem történt az egész. Az egyik reggel a férjem úgy ébresztett, hogy keljek azonnal, kórházba kell menni, valami baj van. Akkor láttam, hogy a pizsamám, a lábam csupa vér, a friss, piros fajtából. Nagyon megijedtünk, tudtuk, hogy ez semmi jó jele nem lehet. Kb. 25 km-re volt a debreceni kórház, ahova berobogtunk. Nem nagyon foglalkoztak velem, pont mire megvizsgáltak hálistennek elállt a vérzés, így hazaengedtek. Legkitartóbb könyörgésemre sem voltak hajlandóak egy ultrahangot csinálni, hogy lássuk, a baba él-e, jól van-e. Azt mondták várjuk ki a másnapot, megmarad-e egyáltalán a terhesség. Így, ezzel a nagy vígasszal engedtek haza. Ezen mondjuk a saját itthoni dokim rémesen kiakadt, hogy ilyenkor szerinte (szerintem is), alap egy uh.
Másnap nagy óvatosságok közepette hazajöttünk, jobbnak láttam ha itt vizsgál meg a saját dokim. Minden rendben volt, és kaptam egy hormonpótló hüvelykapszulát (Utrogestan), merthogy az volt valószínűleg a gond, hogy a méhlepény kialakulása után kevés progeszteron hormonom volt, ezt meg csak így lehet pótolni.
Azóta sokat kell feküdnöm, de hálistennek jól vagyunk! És nagyon-nagyon remélem, hogy ez így is marad. Ja, és még annyi, hogy a külső méhszájam 1 ujjnyira nyitva, és a méhnyakam megrövidült 2 centire. A dokim szerint többedik terhességnél ez valamelyest normális, de nagyon kell vigyázni, hogy nehogy tovább nyíljon.
Ennyit a rossz dolgokról, én most már csak csupa jóra vagyok felkészülve.
Jövő héten megyünk orvoshoz, nem tudom lesz-e uh, mert a 18. héten tutira lesz, lehet hogy akkor most már kivárjuk azt. Talán már a lába közét is megmutatja a drága. :)
