Így a 33. hét vége felé kezdek egy kicsit megijedni attól, hogy mi lesz ha tényleg nem oldják fel addig a kórházban a tilalmat, ameddigre megszületik a picikénk.
Jelenleg úgy működik a dolog, hogy azt az icipici engedményt is elvették, ami volt. Ez az volt, hogy apuka ugyan be nem mehetett a szülőszobára, de egy ablakon át megmutatták neki a babát. Na ezt most oda csökkentették, hogy fel sem mehet az emeletre sem, lent a portán egy tv-n keresztül mutatják meg neki a babáját. Aztán 5 napig se kép se hang, és a legjobb eset az 5 nap... addig csak telefonon lehet érintkezni. Azt még nem is bánnám, hogy látogatni nem jöhetnek be a rokonaim, de a szülésnél nagyon szeretnénk, ha velünk lehetne a férjem. Nagyon-nagyon!
Értem én az óvatosságot, de ezt akkor is nagyon kegyetlennek tartom, egy szülő nőt nem szabadna ennyire magára hagyni.
Persze, úgysem tudunk semmit tenni, ha így lesz. Csak reménykedhetünk... eddig az tartotta bennem a lelket, hogy február végére csak vége lesz a járványnak stb., de ma mondta egy ismerősömnek a szülésznője, hogy addigra várják az újabb hullámot, így ne nagyon reménykedjünk ebben (sem).
Én a 36. héten beszélek legközelebb a szülésznőmmel, kíváncsi vagyok, hogy addig mennyit változnak a szabályok.
Pár napja picit gyakoribbá váltak az összehúzódásaim, de figyelgetem, nem mutatkozik benne rendszer, és nem tart tovább 30 mp-nél, úgyhogy ezt még betudjuk Braxton-Hicksnek. Egyébként jól vagyok, jól érzem magam, a kisbabánk nagyon aktív, elképesztő mozgásokat végez odabent, nagyon jókat szórakozunk rajta. :)
