Igazán nem mondhatom, hogy rohamos tempóban fejlődik Ádám mozgása. Megmutatta párszor,hogy tud forogni, de a mindennapokban nem igazán gyakorolja eme tudását. Viszont szuperül megül teljesen egyedül, ha előrehajol valami játékért, abból a helyzetből is vissza tud ülni, visszanyeri egyensúlyát.

Újabban rászokott arra, hogy ülő helyzetből négykézlábhoz hasonló testhelyzetet vesz fel. Feltételezem ebből lesz majd a kúszás-mászás. Igyekszik előrébb jutni egy érdekes féregmozgással, de csak hátrafelé halad, azt is csak kínkeservvel. :)

Persze, nem sietünk sehova, nem is lóverseny ez, és próbálom nem hasonlítgatni a két gyereket. Bár őszintén szólva Bence sem sietett el semmit, úgy nézem a tesója meg még nála is lustább pasi. :)))

Sokat vagyunk a földön egy jó meleg takarón, hogy legyen tere, és hogy ne a besüppedős matracon kelljen boldogulnia. Egy jó kis távirányítóért pedig hajlandó küzdeni is, hogy elérje. :)

Három hét múlva megyünk a doktor néninkhez, akkor majd azért beszélek vele erről is, hogy szerinte is jól fejlődik-e a tündérbaba. Szellemileg egész biztosan, okos mint a nap, mosolyog, boldogságos. :) Egyfolytában dumál, kiabál, olyan hangosan, hogy a lépcsőházban már két emelettel lejjebb hallani lehet, hogy magyaráz. :)

Legnagyobb parám mostanában a pontosan 13 nap múlva esedékes stockholmi látogatásunk. Félek a repüléstől. Persze tudom, hogy ezer és ezer gép repül naponta, mégsem hallani mindennapos balesetekről, míg ezzel szemben autóbalesetek tucatjai történnek minden nap. De mégis, magason van az, na! :) Mostanság ezzel kergetem az őrületbe a barátaimat. :) De azért persze várjuk, mert olyan országba tehetünk látogatást, ahol még korábban nem jártunk, és hát repülni jóóó. (állítólag). :)