Annak azért örülök, hogy legalább a karácsonyunk betegségek nélkül zajlott. Igaz, Férj a fogászaton dekkolt ameddig én a sütikkel zsonglőrködtem a konyhában, de ideiglenesen kiiktatták a fájó fogát, így sikeresen lezajlott a karácsony. (Egyébként azóta is odajár, és nem jó neki, de az Sztk-ban képtelenek normálisan megcsinálni. A városban pedig az ÖSSZES maszek fogorvos jan. 3-ig szabin van.)

Szép volt, jó volt, rövid volt. :) Mindenki örült az ajándékának, de legjobban annak, hogy együtt lehettünk zavartalanul, békében, boldogságban. Tudom, sziruposan hangzik, de tényleg így volt, és mi tényleg ennek örültünk. :) Meg persze a Legonak és a Geomagnak meg a többieknek. :)

Utána viszont jött a feketeleves. Ádám, akiről azt hittük szépen meggyógyult (haha), karácsony utáni reggel lázasan kelt, és köhögött. Sőt, nem köhögött, ugatott. Így aztán felkerekedtünk a gyerekrendelőbe, amit annyira megkedveltünk, hogy megszokásból a hét MINDEN NAPJÁN meglátogattunk. Helyesbítek, a keddet kihagytuk, gondolom furcsállta is a személyzet.

Történt ugyanis, hogy hétfőn úgy látta a helyettesítő doktornő (a miénk szabizik), hogy nem kell még ide gyógyszer, elmúlik ez majd magától. Szerinte a láz is csak a két fogától van, ami készülődik kijönni felül. Nehezen hittem, mert az eddigiek is kibújtak láz nélkül, nem beszélve arról, hogy nekem meggyőződésem volt, hogy ilyen véletlenek nincsenek, hogy éppen belázasodik a fogától és mellette éppen elkezd ugatni. Na mindegy, nem volt mit tenni, kenegettem mellkenőccsel, kapott hurutoldót, ennyi. Kedden este faszán belázasodott újra, egyre szarabbul vette a levegőt, a köhögése egyre csúnyább lett. Szerdán hát újra felkerestük említett helyettes doktornénit, aki összevonta a szemöldökét, majd azt mondta: Sípol a tüdeje, muszáj lesz antibiotikumot adni. Mondtam oké, bár marhára nem örülök neki, hogy megint azt kell szednie, de az nyilvánvaló volt, hogy ráolvasással ez a beteség nem fog megszűnni. Kaptunk hát jó sok receptet, Cedax ab. gyanánt, egy kúp ami az erős köhögőrohamokra való, és hörgőtágító Spiropent. Itthon aztán belőttük a gyereket eme sok földi jóval, majd estére elkezdett hányni. 6-7 sugárban hányás után azért elég erősen beszartunk, rutinos anyuka ide vagy oda, kihívtam az ügyeletet. Az ügyeletes doktorbácsi nem tudott túl sokat hozzászólni az ügyhöz, mondta, hogy ne szoptassam, mert abban ugye nem tudok határt szabni és jól megszívja a púpját, aminek egyenes következménye lesz az újabb rókázás. Így hát aztán egész éjszaka fent voltunk és 5 percenként egy-egy kanál teát adtunk neki. A hányás elmúlt (éljen a Daedalonetta kúp), de reggel azért mégiscsak elmentünk újra a doktornénihez. Próbáltam telefonon beszélni vele, nem sikerült, az asszisztens azt mondta menjünk inkább le, beszéljük meg, hogy esetleg hagyjuk-e el valamelyik gyógyszert, vagy mégis mi a pitypang legyen.

Újabb vizsgálat, újabb szemöldökvonás. Nem lesz ez így jó, pár napig az ab-t kapja inkább injekcióban, biztos ami biztos. Én közben folyamatosan paráztam, nehogy kórház legyen a vége, de szerencsére nem az lett, hanem vinnünk kellett vissza még pénteken is szurira. Szegény babám nagyon sírt, én is majdnem, de muszáj volt, nagyon elesett, bágyadt volt, tényleg igen vacakul nézett ki.

Most, szombaton úgy vagyunk, hogy hálistennek már nem lázas, nem hányt (cserébe megy a hasa, de ez lehet az ab-tól is a dr.nő szerint). Persze köhög még elég csúnyán, de ez nem két-három nap alatt múlik el. Ja, és a spiropentet lecserélte Ventolinra, mivel Bencének úgyis van Babyhaler-je, és az ugyanúgy hörgőtágító szer, és csak be kell lélegeznie. A Spiropent amúgy se használt neki, csak úgy felpörgette mint a Pirosszkában a mókust.

Hát, így állunk most. Hétfőn megyünk újra a dokihoz, már a sajátunkhoz. Komolyan, bérletet válthatnék már oda, esetleg lehetne valami VIP kártyám, hogy ne kelljen sorba állnom. Életemben először éltem azzal a lehetőséggel, ami ki van írva a rendelőben, hogy "1 éves kor alatti csecsemővel a rendelés soron kívül igénybe vehető". Persze, hogy majd' szétszedett egy apuka, hogy dehát ők következnek. Na, többet sem fogok bátorkodni, csak ez már kb. a századik alkalom volt, mikor mentünk, gondoltam ha már kiírták, hát akkor élek vele, meg amúgyis paráztam a rendelőben bolygó hollandi módjára keringő bárányhimlős kislánytól, aki mindent tapizott össze-vissza. Gondoltam más se hiányzik nekünk mint egy fincsi kis bárányhimlő így 10 hónaposan, heveny hörgőgyulladással.
Amúgy konfliktuskerülő anyuka módjára ki szoktam várni a sorunkat, vagy az időpontunkat, hogy szólítsanak, hiába a kiírás... Erről ennyit.

Türelmesen várjuk a gyógyulást. Addig karanténban vagyunk itthon, teljes látogatási tilalmat rendeltem el, mert meggyőződésem, hogy úgy történt Ádám visszaesése is, hogy nem volt még teljesen meggyógyulva és idejárt boldog-boldogtalan látogatni, és szépen hoztak magukkal valami jóképű vírust.

Hétfőtől már suli lesz, akár Bence is hazahozhatja, de őt mégse zárhatom ki, és persze nem is akarnám. :) De azért a mi megelőzhető azt előzzük meg!

A szilveszter így tévénézősen, nyugdíjasan zajlott, koccintottunk kólával, mert az uram is ab-t szed a fogára, így a pezsgő is elmaradt. :) Talán nem ettől függ az újévünk!

Meg is ragadnám az alkalmat, hogy mindenkinek nagyon boldog új évet kívánjak! :)